Kellemes olvasgatást!

Pest

Simsonális 2017

2017-07-06: Bács-Kiskun megye
Jelentkezők: 9

Simson történelem II.

Elek Péter és Teleki Zsolt   2007-05-31




A madárszéria




A '60-as évek első felétől kezdve indult hódító útjára a legendás madárszéria, melynek minden fő modellje más-más fantázianevet kapott. Ez az időszak volt a Spatz (Veréb), a Star (Seregély), a Sperber (Karvaly), a Habicht (Héja), és a kultikus tárgyként tisztelt Schwalbe (Fecske) fénykora. Ezekből az első négy az akkoriban klasszikusnak számító moped-felépítést követte (azaz pl. a tank elkülönült az üléstől), míg a Schwalbe egy újdonságnak, formabontónak számító robogókülsővel hódított.

 



Az SR 4-1 Spatz

 

A madárszéria első tagja, az SR 4-1 típusszámmal ellátott Spatz első darabjai 1964. június 1-én gördültek le a gyár futószalagjáról. Ez volt a madárszéria "leggyengébb" és legkisebb darabja. A motor sűrítési viszonya 8,5:1, ez pontosan 2 LE teljesítményt kölcsönzött a 65 kg önsúlyú kis mopednek, és maximum 50 km/h-s sebességgel volt képes repíteni a kétsebességes, kéziváltós, "madárkát". A Spatz-ot 13 mm szívótorkú NKJ 134-1-es porlasztóval szerelték. Gyártásszervezési szempontból a madárszérián belül a Spatz kivételt képezett, mivel a motorját nem Suhlban, hanem az attól 60 km-re fekvő Sömmerda városában szerelték össze. (A sömmerda-i gyárban többek között írógépeket és egyéb használati cikkeket szereltek össze.) Ez a típus mind pedállal, mind berúgókarral kapható volt a boltokban. A berúgós változatból gyártottak többet, pontosan 122.000 darabot, míg a pedálos csupán 30.000 darabot ért meg 1964 június elseje és 1970 között. Érdekesség, hogy amikor a Spatz első darabjait legyártották, akkor a tankon még csak egy egyszerű Simson felirat árválkodott, mivel ekkor még nem volt meg az új típus neve. Az SR 4-1 a Spatz nevet csak 1964. június 8-án kapta meg. Az 1967-es évtől már a Spatz motorjait is Suhlban szerelték össze, amely 0,3 LE-vel erősebb volt a Sömmerda-ban gyártott blokkokhoz képest. A gyártást 1970-ben fejezték be, mivel a kereslet a motor iránt nagymértékben csökkent, illetve a két sebességfokozat és a kéziváltós típusok már "korszerűtlenné" váltak. A gyártás kezdetén kék, barna és piros színekből lehetett választani. A kormány takarólemeze, a tank és az oldalsó két borítólemez szürkésfehér színt kapott. A gyártás utolsó pár évében már csak piros színben volt megvásárolható a kicsi Spatz. Ebből a típusból hivatalosan hazánkba egyetlenegy darab sem került. Megcsodálni csak képen vagy interneten tudjuk.

 






Az SR 4-2 Star

 

A sorozat következő darabja az SR4-2 típusjelű Star. Az öt prototípus közül az első, sorozatban legyártott darabja 1964. szeptember 1-én készült el. A Star 60 km/h-s végsebességre volt képes, amit az újfejlesztésű M 53 KF kódjelű háromsebességes, 3,4 LE teljesítményű motorblokkal értek el. A motor lendítőkerekes töltőberendezéssel volt szerelve,


amely egy 6 V 4,5 Ah-s ólomakkumulátor töltéséről gondoskodott. A fényszóró fénykilépő felületét 136 cm2-re növelték és a motoron elsőként parkírlámpát alkalmaztak, amelyet a kormányra szerelt lemezburkolatra erősítettek. Ahhoz képest, hogy egy merőben új fejlesztésű kismotorkerékpárról van szó, az alkatrészek és a váz építőelemeit "testvéreitől" kölcsönözte. Ha jobban megfigyeljük, akkor a motor, a hátsókerék-hajtás, a kerekek, fékek, a dörzscsillapítású rugóslábak, elektromos berendezések, a dupla ülés és az első sárvédő a Schwalbe típussal megegyezőek. A váz, a tank, a hátsó sárvédő pedig a Spatzról származik. A Star kb. 90%-a származik valamelyik "testvérétől", de ami a sajátja, az a lábváltó és a lámpaház. A fényezése nem volt olyan "változatos" mint a Spatz-é. A Start egy színváltozatban (de két fényezési zónával) forgalmazták. A tank, a kormány lemezburkolata és az oldallemezek szürkésfehér színt kaptak, majd ennek ellensúlyozásaként a többi részt kezdetben élénkpirosra, majd később bordó színűre fényezték. 1966-ban az NKJ-s porlasztót felváltotta a gazdaságosabb és sokkal környezetbarátabb BVF porlasztó, a Star a 16 N 1-1-et majd később a 16 N 1-6 kóddal ellátott karburátort kapta. Az új porlasztóval az eddigi 6500-as fordulat helyett ugyanazt a teljesítményt már 5750-es fordulaton elérte. Ez kisebb fajlagos üzemanyag-fogyasztást és a vibrációk csökkenését eredményezte. A Star gyártását 1975-ben fejezték be. Az eltelt 11 év alatt 505.800 darabot gyártottak le ebből a típusból, melyből hazánkba is exportáltak jónéhány darabot.

 








Az SR 4-3 Sperber



1962-ben a suhl-i mérnökök egy "csúcsmotor" létrehozásának tervein kezdtek el dolgozni. Azt már tudták, hogy megerősített vázzal, négysebességes váltóval és legalább 4 lóerős motorral fogják az új mopedet piacra dobni. Négyévi fejlesztés után öt prototípus közül kiválasztva 1966 márciusában indították be az SR 4-3 típusjelű Sperber, a "nagy madár" sorozatgyártását. A Sperber lelke az M 54 KF kódjelű léghűtéses, 49,6 ccm-es motorblokk, amely a maga 4,6 LE teljesítményét 6800-as percenkénti fordulaton adta le az ötlamellás, olajfürdős kuplungszerkezetnek. A Starhoz viszonyítva nagyobb a szívászajtompító, illetve egy papírlégszűrőt is beiktattak. Továbbá 6 V 43 W-os lendítőkerekes gyújtóberendezést, külső gyújtótekercset, diódás egyenirányítót kapott, amely 6 V 4,5 Ah-s ólomakkumulátort táplált. A felszereltséghez még a 18 W fényteljesítményű indexlámpák, km-óra világítás, a sebességváltó üresállását visszajelző lámpa, 25/25W-os mellső fényszóró és egy 18/5W-os hátsó lámpa tartozott. A nagyobb motorteljesítmény miatt megerősítették a vázat, így az új, 9,3 l befogadóképességű tank alá egy sajtolt acélcsövet helyeztek. A kormány pár centivel szélesebb lett, műanyagból készült fékkart és kuplungkart kapott, illetve a hátsó sárvédőt műanyag "kacsafarokkal" hosszabbították meg. A Sperber a maga 4,6 LE-s teljesítményű blokkjával a gyári adat szerint 75 km/h-s végsebességre volt képes, de a valóságban ettől valamennyivel jobban ment, elérte akár a 80 km-es óránkénti sebességet.



Két különböző színkombinációban volt kapható az SR 4-3-as: az egyik variáció a fehéresszürke-vörös és a fehéresszürke-világoskék. Mindkét esetben a tank, a kormánytakaró lemez és az oldallemezek kapták a fehéresszürke fényezést, a sárvédők és a lámpafej pedig a vörös illetve világoskék színt. A kecsegtető számadatok és a magas felszereltség ellenére a Sperber helyzete sajnos nem volt túl rózsás, az eladási számok sem tükrözték a hozzá fűzött reményeket, melynek több oka volt. A Sperber a teljesítménye miatt már a könnyűmotorkerékpárok csoportjába tartozott, jelentősen képes volt túlteljesíteni a 60 km/h-s, mopedek részére előírt maximális megengedett sebességet. Ebből kifolyólag a Karvaly már csak nagymotorra való jogosítvánnyal volt vezethető, rendszámmal kellett felszerelni, amely után gazdájának magasabb biztosítást és egyéb adókat kellett fizetni. A másik hátránya pedig az ára volt, mivel új típus lévén drágább volt, mint az abban az időben gyártott 125 ccm-es MZ motorkerékpárok.



1972-ben fejezték be a gyártását, az eltelt hat év alatt kerek 80.000 darabot állítottak elő belőle. Azt még érdemes tudni róla, hogy a 16 N 1-3-as karburátorral szerelt Sperbernél a magas fordulatszám eredményeképpen erőteljes vibrációk léptek fel. Egy évvel a gyártás megkezdése után, 1967-ben szó volt egy ötödik sebesség beszereléséről. Ebből semmi sem lett, mivel a blokkban már nem maradt hely egy ötödik sebességfokozat számára, így a 2. és 3. fokozatok áttételezésében történt módosítás. A Sperbert hazánkban nem forgalmazták, hivatalosan egy darab sem került belőle az országba.




Az SR 4-4 Habicht


Míg a '70-es években Nyugaton a Hercules és a Kreidler között folyt a harc a lóerőkért és a fordulatszámokért, addig az egykori NDK-ban éppen ellenkező volt a helyzet, visszafelé kellet egy lépést tenni, hogy az eladási mutatók fellendüljenek. Az SR 4-3-as Sperber nem hozta a várt eladási számokat, mert túl "sokat" tudott, ezért valami újat és eladhatót kellett kitalálni a suhl-i mérnököknek.
1971-ben a Lipcsei Őszi Vásáron megjelent egy új Simson-típus, amely a madárszéria utolsó tagja lett. A tankon a Star felirat díszelgett, míg oldallemezén a Star de Luxe. Ezt a típust az egykori NDK-ban SR 4-4 típusszámmal Habicht néven kezdték el forgalmazni 1972. január 1-től. Az exportmodelleket továbbra is Star de Luxe néven forgalmazták. Szinte minden külső jegyet átvett a Sperbertől a motor kivételével, amit a Startól kapott annyi változtatással, hogy négyfokozatú váltót építettek be, illetve 13-as meghajtó fogaskereket a 14-es helyett. A motor kódszáma M 54/11 KFL lett. A Startól még így is gyorsabb és erősebb volt az első két sebességfokozatban. Csökkentették a szívászajtompító méretét és 16 N 1-6-os BVF karburátorral látták el.
Kizárólag egy színkombinációban került forgalomba: olívzöld-fehéresszürke.
Ára valamennyivel alacsonyabb lett, mint a Sperberé, amelyet az eladási statisztikák is nagyban tükröztek. Mindössze négy évig gyártották, 1971 és 1975 között 77.200 darabot adtak el belőle, de ebből a darabszámból hazánkba hivatalosan nem jutott.




A KR 50

 

A Schwalbe ősének és alapjának tekinthetjük a KR 50 típust.

 


      A KR 50 (Klein-Roller, magyarul kisrobogó) típusnak 1958-as megjelenésétől kezdve nem voltak olyan értékesítési nehézségei, mint testvérének, az SR 2 E típusnak. Több évet kellett várni a megrendelt vadonatúj KR 50 robogóra. Kelendőségét új, formabontó "burkolt" vonalainak köszönhette. A formája olyannyira új és fiatalos volt, hogy más nyugati gyártók, többek között az olasz Vespa is ebből merített ihletet.
      Az első terveket 1956 augusztusában vetették papírra, majd 1957-ben mutatták be az új típust a nagyközönségnek. Sorozatgyártása 1958 augusztusában indult. Létezett egy olcsóbb és egy drágább verzió. A drágább alumínium felnikkel és kétszínű fényezéssel került az üzletekbe.
      A könnyen leszerelhető burkolat alatt elénk tárul a duplacső acélvázba ágyazott motor. KR oR h 50 típusjelű motorját az SR 2-től örökölte, amelyet a mérnökök alaposan átdolgoztak. Növelték a sűrítési viszonyt (7,0:1-ről 7,5:1-re), megváltoztatták a vezérlést, megnövelték az NKJ 132-0 porlasztó torokátmérőjét, illetve berúgókart kapott. A módosított motor immár 2,1 LE-t teljesített 5500-as fordulaton, amely a 68 kg tömegű mopedet tartósan képes volt 50 km/h-s sebességgel repíteni.
      Ehhez a megemelt teljesítményhez a vázon apróbb változtatásokat kellett eszközölni. Változtatás nélkül kapta meg az SR 2 típus első villáját egy megerősített első tengellyel. A kerék mérete 20 collos lett. A hátsó csavarrugós teleszkóp rugóútját 55 mm-re növelték meg. A könnyűfém kerékagyat és a kormányt a csengővel együtt változatlanul átvette az SR 2-től.
      1959-ben párhuzamosan az SR 2 típussal 3 voltos monocellás akkumulátort kapott, mely az új egyenáramú kürtöt működtette. 1962 elején egy vadonatúj fejlesztésű hátsó rugóstagot kapott. Ez volt a dörzscsillapítású teleszkóp, amely már 85 mm-es rugóúttal rendelkezett. Újítottak továbbá az első teleszkópon, mely 12 mm-rel hosszabb rugóúttal készült, biztosítva ezáltal a magasabb utazási komfortot. Az 1963-as év újabb változásokat hozott: A kormányborító lemezt Suhl városának címere díszítette. A tank űrméretét fél literrel megnövelték, illetve a motort továbbfejlesztették, melynek eredményeképpen 0,2 LE-vel teljesített többet.
      Ebből a típusból 1958 és 1964 között mintegy 164.500 darabot gyártottak le, ezen típusokat nem exportálták Magyarországra.








A KR 51 Schwalbe.



       A Simson kismotorkerékpárgyártás talán egyik legismertebb és legelterjedtebb darabja a 9 altípussal rendelkező KR 51-es, amelyet még a madárszéria tagjai közé sorolhatunk. Ez volt a Simson történelmében az a típus, amely a legnagyobb darabszámot érte el 1964 február és 1986 decembere között, szám szerint 1.058.300 darabot. A Schwalbe elődjét, a KR 50-et váltotta le.
      Az új motorblokkot 1961 és 1964 között fejlesztették ki, amely az M 53 kódnevet kapta, és amit mi csak "turbós" blokk néven ismerünk. A robogók sorozatgyártása 1964. február elsején indult be, kezdetben háromsebességes blokkal és kéziváltóval voltak szerelve. A blokk pontos típusa M 53 KHL (az utolsó három betű jelentése: - Kickstarter, Handschaltung, Luftkühlung - berúgókaros, kéziváltós és turbós). Jellemzői a 3,4 LE-s, kényszermeghajtású ventillátor által hűtött motorblokk, lendítőkerekes gyújtóberendezés, 6 V 33 W-os gyújtótekercs, 6 V 4,5 Ah-s ólomakkumulátor, 15/15 W-os fényszóróizzó, 18 W-os index- és féklámpaizzó, parkírfény és jelzőkürt.
      A Schwalbe a végleges nevét 1963. október 24-én kapta meg több lehetséges változat közül. Lehetőségként merültek fel a Simsonette, Muli, Cherry, Suhlette, Biene (méh), Susi és a Schwalbe nevek. A gyártás beindulásakor három szín közül lehetett választani: kék, világoszöld és szürkés-bézs. A Schwalbe-ra a megrendeléstől számítva öt évet kellett várni az egyszerű halandó állampolgárnak.
      1964 késő nyarán jelent meg a lábváltós változat, amelyet a kéziváltóssal azonos árban forgalmaztak.
      A 1968-as évben több kisebb módosítást hajtottak végre a Schwalbén. A szívórendszert 35 mm-rel meghosszabbították, a kormány alatti burkolatrész alá került a légszűrő, átdolgozták a henger átömlő csatornáit, melynek során 0,2 LE-vel lett erősebb a Schwalbe, és csúcsteljesítményét már 5750-es percenkénti fordulaton leadta. Csökkent a káros vibráció és az üzemanyag-fogyasztás is. Az átdolgozás után a Schwalbe típusjele KR 51/1 lett.



A KR 51/1 S.

1968 októberében dobták piacra a KR 51/1 S típust. Az 'S' betű jelentése: Sonderausführung (különleges). Ennek a motortípusnak az érdekessége, hogy automata kuplunggal szerelték, elmaradt a kuplungkar. A sebességváltó mozgatásával először a kuplungot hozták működésbe, majd némi fordulatszám-kiegyenlítés után a sebességváltás fázisa következett.



      Ezt a modellt arról lehetett megismerni, hogy nem volt kuplungkarja, a motortakaró lemez bal oldalt kör alakban ki volt vágva (mivel a blokk szélesebb lett), 5 cm-rel hosszabb ülést kapott, lengéscsillapítói hidraulikusak, 25/25 W-os fényszóróizzóval látták el, és a gyújtótekercset a blokkon kívül helyezték el. A vázat a Sperbertől kapta. Az 'S' sorozat darabjait kizárólag olívzöld színre fényezték.



KR 51/1 K

      Az 'S' sorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az eltelt néhány év alatt csupán 44.600 darabot adtak el, ezért 1974 januárjában piacra dobták az KR 51/1 K típust. A 'K' jelentése komfort(-osabb). Jellemzői a hidraulikus lengéscsillapítók, 1,5 cm-rel hosszabb ülés, amely így 625 mm-esre nőtt. Jellemző színe a fehér.



KR 51/2

      1979 volt a nagy váltás éve, a Schwalbe típusok egy merőben új blokkot kaptak,


az M 531 (háromsebességes) és az M 541 (négysebességes) típusszámú blokkokat. Az új kényszerléghűtéses blokk 3,7 LE-t teljesített 5500-as fordulaton. A vázon némi módosítást hajtottak végre az új típusú blokk miatt, illetve a kipufogódob a jobb oldalra került át. A hátsó fék esetében bowdenes megoldás helyet fékpálcát alkalmaztak, a lábtartó deszkát és a tükör szárát meghosszabbították illetve a kormánytakaró lemez egységesen mattfekete lett. Új hátsólámpát terveztek, melyben egy 21 W-os féklámpa és egy 5 W-os hátsólámpa izzó kapott helyet. A fényszórót 25/25 W-os izzóval szerelték.
      Több színben volt megvásárolható az új motorral szerelt Schwalbe: sötétkék, meggypiros (erikarot), okkersárga (saharagelb), kávébarna és méregzöld (billardgrün).
      Három változatot forgalmaztak: KR 51/2 N: alaptípus, dörzscsillapítású teleszkóppal szerelt, három sebességfokozattal. KR 51/2 E: négysebességes váltóval, hidraulikus lengéscsillapítóval szerelt. KR 51/2 L (luxuskivitel), négysebességes, hidraulikus teleszkóp, tirisztoros gyújtás, 35/35 W-os fényszóróizzó.
      A 22 év alatt legyártott 1.058.300 darabszáma iszonyatos. Ebből a legtöbb 1968-1980 között a fapados felszereltségű KR 51/1 F típus volt, szám szerint 350.000 darab. A legkevesebb az 1968-1971 között gyártott KR51/1 típusból készült, mindössze 25.000 példány.
      Hazánkban is ismert a Schwalbe, nálunk 1966-tól kezdték el forgalmazni. A hazánkba exportált Schwalbe-kről pontos számadat nem áll rendelkezésre.







I. rész.            III. rész.

A cikket készítette Elek Péter, és Teleki Zsolt. HTML, néhány kép, és design: Horváth Miklós

A cikk az SKM tulajdona, adatvédelmi szabályzatunk itt található!