Események, Rendezvények:

Pest


A lakitelki 500-as

A Laki Looke csapat: Pann bácsi, Szilágyi Feri, Kiss Józsi, Sanyo

Az országos Nyárbúcsúztatóval óriási lehetőséget kaptunk arra, hogy személyesen is találkozhassunk a már rég ismert klubtársakkal. Lakitelek tőlünk kb. 200 kilóméterre van, bőven teljesíthető egy délelőtt alatt. Sokáig tervezgettük az útvonalunkat, és legjobbnak a balmazújvárosi gyülekezőt láttuk. Jól meg kellett tervezni, hogy hová pakoljuk a sok cuccot, hogy ne legyen túl fárasztó az út. Így került a szerszámostáskám a hátsó pakktartóról kormányra, ahol nagyon jó helye van azóta is. Ezen kívül szereztem egy igényes oldalcsomagtartót, amit mindenkinek tudok ajánlani. (utas lábtartónak is jó, és még nem is szól érte a rendőr) Reggel az őrült gumipókvadászat közben már sajnos fel kellett vennem a horgász esőcuccomat, amihez nagy reményeket fűzve indultam el fittyet hányva a végig esővel borított 200 kilóméternek... ;)) Hát ezek meg hova mennek ekkora pakkal?

-Hohhhóóó! -mondom az elsőként érkezőnek, Kiss Józsinak Balmazújvárosban -az én cuccom soha nem ázik be, hiába van pocsolya az ülésen. Az eddigi 27 kilóméteren jól állta. Józsi csak mosolygott lazán, hisz az Ő felszerelése már átesett a fárasztópróbán. Pann bácsiék is fel voltak készülve rendesen. Eredeti zacskókból épített esőfelszerelésük egyszerre indulhatna a humor fesztiválon és a szabadalmi hivatalban. Én a röhögéstől majd lefordulván a motorról vizsgáltam végig a tökéletes védelmet: esőkabi + a lábakra felhúzott hosszú zacskó és gumicsizma... Ez mind szép és jó, csak a gomboknál beszivárog a víz. Sebaj! Pann bá rögtönzött még egy zacskóból egy gyönyörű igazi óvszerruhát, amit mint XXL-es gyerek S-es pólót hord kivitelben húzott rá a több réteg ruhára és esőkabátra. "Na mostmár meg se álljunk Moszkváig!" felkiáltással indított bennünket. Diszperzites tuning! +10 lóerő...

Nehéz volt megszokni, hogy jönnek is utánam, óvatosan kell fékezni; a vastag vízen csúszkálva már Nádudvaron átfutott az agyunkon, hogy normálisak vagyunk-e. De felcsillant a remény! Nem? Mintha Lakitelek felől szakadozna a felhő... Biztos. Egyenlőre nem tudunk rá figyelni, mert most szembesülvén, illetve szembeesvén először nagyobb forgalommal egyre jobban nyomják befelé a bakancsomba a vizet. Az első megállónál megállapítottuk, hogy nagyon jól jövünk, bejön nekünk a vízhűtés. Én csalódottan vettem észre, hogy nem vagyok vízálló. A ruhám szőtt anyagú, a víznek ellenáll, de a felcsapódó tócsáknak nem. Elkelt volna nekem is a gumicsizma. Sebaj Tóbiás, irányban már napfény lebeg... Pann bácsi motorjával és a két oldalra rögzített Diszperzites vödrökkel szuperül zárta mögöttünk az utat, az egész úton csak 1 kamion leszorítás történt. Be is ilyedt, amikor ráhúztam a motort... ;D

Berobogott az egyébként nyugodt, csendes mezőtúri parkba a 4 esőmenő. A kerékpárúton bringázó emberek csak úgy ugráltak lefelé a bicajról. Jaaa! Elfelejtettem, hogy majd' kétszer olyan széles vagyok, mint egyébként, ráadásul ijesztő is! Minek is jöttünk ide? Minden tiszta sár. Nem baj! Folytassuk utunk!

Legnagyobb örömünkre Tiszaföldváron a helybeli benzinkutasok már hallottak olyanról, hogy Lakitelek, és fel is világosítottak bennünket, hogy a Tisza errülső oldalán van, tehát a Tiszántúlon, és át sem kell mennünk a hídon. Lehet, hogy még most is ott veszekszenek, hogy van-e egyáltalán Tisza? Volt. Gyönyörű tájakon haladtunk tovább, már nézelődni is tudtunk, letöröltük a vizet a plexiről, és száraz! úton vágtattunk a helybeliek szerint nem létező Tisza személyiség nélküli hídjáig. Pann bácsi és Feri.

Lakitelek elég furán van kitáblázva, az volt a szerencsénk, hogy pont a jó iránybe fordulva álltunk meg térképészni. Jééé!! Tábla: "Népfőiskola 3 km" Szuper! Megérkezvén tettünk egy díszkört... ...sehol senki. A jurták megvannak, de a legmesszebbről érkezők a legelsők? Király. 12.00 percre pontosan.

A rutinos Kiss Józsi teljesen szárazon úszta meg az utat a disznózsírral (?) bekent csukájában, és nylon (!) anyagú esőfelszerelésében. Pann bácsi száraz, és Feri is. Én pedig... a bakancsom 2 napig száradt a jurta tetején. A harmadik ruha viszonylag száraz volt. Ahol hozzámért az esőkabát, és ahol felcsapott a kamion ott átszívta a vizet. Az elsők között érkezett meg Dreamer is.

Az elázott zoknimat csavargatva telefonon jól félreigazítottam Dreamert, de végül Ő is megtalálta a helyes utat. A motorja utánfutin utazott, amiről leemeltük, visszaraktuk az első kereket, és elindítottuk rajta a "messzirőljöttem lábon" szimulátort. Már lassan egy sör is belefért, mire megérkeztek Marciék. Sajnos Dreamernek éjszaka haza kellett indulnia, mert várta őt egy jó kis esküvő. Este elsétáltunk a recepcióra megnézni a Forma 1-et. Áron nagyon erősködött rávenni a TV-t, hogy mutasson képet is, és hangot is... :)) Ez csak akkor ment, amikor Áron a TV mögött volt. Csoda, hogy megunta szegény?? Hehe! Mindegy. A sör jó volt, és kb-ra tudtuk, hogy Baumgartner valahol a dobogó körül végzett. Nem? Innentől kezdve a program hasonló volt, igaz a mi életritmusunk kissé elcsúsztatva működött, korábban feküdtünk, és korábban keltünk. Én 8 órára már úsztam is egy jót, és a megterített Simson asztalomon megszalonnáztam. ÁÁ! Szóval ez a híres Tujunga Tanuló kipufogó. Csak óvatosan! Bivalyerős!

Ezután néhány szösszenet: -együtt motorozás a helybeliekkel - a krosszpálya - Pann bácsi slambija - Marci kipróbálta a mocimat - kipróbáltam Marci motorját - a Debreceni Régió széjjelnéző 30 kilóméteres túrája - közös pörköltkészítés - evés Mind-mind hihetetlenül emlékezetes események.

Vasárnap korán össze kellett pakolnunk, várt bennünket 5 és fél óra motorozás, és a Forma 1. Az út nagyon szuper volt. Már nem áztunk, meleg volt, csak úgy gyűrtük a kilómétereket. A forgalom kissebb volt, és még ügyesebben szélesedtünk ki, ha nem akartunk elengedni egy kocsit. Meg is értették. Tehát a technika: az RC a sáv közepén halad, ha jönnek szemben még kijjebb, hogy mutassa a szembejövőnek: "ne előzz!!". A hátsó motoros hasonlóképpen, így látja a végét az RC messziről is. A többiek szépen mennek a sáv szélén. Ha valaki előzni akar, és biztonságosan lehet is, akkor az RC és a hátsó behúzódik jelezve, hogy előzhetnek. Főúton ez a technika. A képen látható igencsak jól elkapott pillanatban Marci elnökünk épp nem a debreceni csapatot próbálta hazaindulásra buzdítani. Kedves mosollyal kissé túlöltözve akarja megmutatni a lányoknak, milyen aranyos nyuszit talált a vízzel teli lufballonban. Nem?

A négy motor összesen 2004 kilóméterén semmilyen műszaki hiba nem történt. Jók ezek a mocik.

Nagyon jó volt a találkozó, köszönjük szépen a szervezőknek. Köszi, hogy ránk is gondoltatok. Köszi Süti!

Itthon a 200 kilóméter után tudjátok mi jutott eszembe?: "Motorozni kéne..."

Sanyo

Krosszpálya: A közönség kedvence.

A Vadludak érkezése.

 Lakitelek - 2004 - kilóméter