Események, Rendezvények:

Pest


Vonul a Régió, a régi jó



Dreamer felkért, hogy osszam meg veletek a vonulásunk hiteles történetét. Az én szemszögemből ez így nézett ki. (Magáról a nagy eseményről más tart majd élménybeszámolót.)



Az előzmények: A Simsonális hivatalos kiírását követően rögtön elkezdtünk szervezkedni. Törtük a fejünket, hogyan juthatnánk el az év legnagyobb Simsonos rendezvényére, lehetőleg minél nagyobb létszámmal. Kitört rajtunk a Simsonális láz és az idő haladtával egyre jobban elkapott minket. A motorral való vonulást a nagy távolság miatt rögtön elvetettük, és autós-utánfutós megoldásban gondol- kodtunk. Dreamer elkészítette a vonulási kiírásunkat, melyet aztán a dolgok alakulásának megfelelően folyamatosan frissített. Az 1.0 verziótól eljutottunk egészen a 4.2-ig. Jöttek ám az ötletek, hogyan képviseljük méltóan a régiót.


- Szerezzünk Debrecen zászlót a felvonulásra!
- Legyen régiós póló és névkártya!
- Legyen felirat a járműveken!

Ezeket már tudjátok, hisz biztosan figyeltétek a régiós oldalt, vagy találkoztunk Kaposszerdahelyen. (Eléggé el nem ítélhető, ha ott sem voltatok!!!)



És lassan kialakult a csapat, alakultak a dolgok és közelgett az időpont. A vezetőség az utolsó pillanatban kérte fel a régiónkat, hogy vigyük magunkkal Ferenczi Zolit Püspökladányból, mert ő fog strítfájterkedni. Basszus, mi a másik irány mellett döntöttünk, lehet kerülni.



Az indulás előtti napon (23-a csütörtök) egy kollégám - aki Pestre tartott elvitt Hatvanig - mivel a Clio a családdal együtt ott tartózkodott, valamint az utánfutót is itt kaptam kölcsön a sógoromtól. Indulás 7-kor, érkezés 9.15-kor. Egy kis családi program és ebéd után tűz haza. Érkezés kb. 15.30.



Nekiugrottam megjavítani a futó féklámpáját, mivel indulás előtt nem sikerült életet lehelni bele a rendelkezésre álló szerény szerszámkészlettel (1 db csavarhúzó). Nem is nagyon mertem fékezni a hazafelé úton, inkább nyomtam neki. Szerencsére a Debrecenben igazoltató rendőrök csak a papírokra és az alkohol szintemre voltak kíváncsiak. Az rendben volt. Több órás tökölés után kiderült, hogy nem a futó lámpája, csatlakozója stb. a rossz, hanem a Clio csatlakozója nem ad ki delejt. A csatlakozó kellően alacsonyan van ahhoz, hogy ne nagyon lehessen hozzáférni. Ráadásul sérült az egyik csavar éle, ami úgyis be van rohadva. Flex kellene, de úgysincs hely alábújni. Az idő telt, a javítás elnapolva, mert várnak a többiek Dreamernél. Gyors vacsora pillanatok alatt eltüntetve. Te jó ég nem maradt idő összepakolni!



Este hét órától felmálházás. Dreamer még a szomszéd házaspárt is összeugrasztotta, hogy jól szórakozzunk, mialatt összepakolunk. Nem is volt olyan egyszerű kiagyalni a legoptimálisabb kikötési módszert. Egy zárt felépítményes (belemezelt) és egy nyitott magasító nélküli futót kellett megtölteni mocikkal. Első próbálkozás egy törött tükör (Janika mociján). Ettől kezdve jobban odafigyeltünk, így elkerültük a nagyobb károkat. A végeredményt tekintve, még a Pókember is irigykedve nézte volna a kötözési technikánkat. Aztán irány haza összecuccolni, mivel arra még nem jutott idő. Végeredmény 50 %-os készültség az összepakolásban és kb. 4 óra alvás a nagy út előtt.



A vekker jelzése előtt már kipattant a szemem és nem bírtam tovább aludni, hisz ma megyünk a Simsonálisra. Jééé, egy üzenet Dreamertől a mobilon: "Sajnos belázasodtam, és hasmenéssel fekszem. Úgy érzem, idén nem jutok el a Simsonálisra, bármennyire szeretném. Sebaj, jövőre! Küldi: Dreamer Küldés ideje: 23:34:19 2005.06.23" Na ezt látva engem kapott el a hasmenés az izgalomtól. Végigfutott az agyamon, ha Dreamer nem tud jönni, a Janika mociját át kell málházni a Patyomkiné és az enyém mellé. De előtte még megoldást kell találni arra, hogy működjön a futón a féklámpa, és összeszedni a maradék holmit. Mindezt piszok gyorson, hisz Patyomkin vár 7.45-kor a házuk előtt (és elfelejtettem elkérni a telefonszámát).



Dreamer beteg és még korán van zavarni, így kezdjük a féklámpával. Hátsó lámpa szétkap, darab vezeték a féklámpához forraszt, másik végére gyorscsatlakozó és elvezet a vonóhoroghoz. Másik kis darab vezeték végére a gyorscsatlakozó ellendarabja, ezt majd Dreameréknél a futó csatlakozójába bekötöm (mivel a futók ott éjszakáztak) és a rossz csatlakozó, így át lesz hidalva.



Gyorsan bekaptam valamit reggelire. Most már megpróbálom felhívni Dreamert, hogy mi legyen. Dreamer hangja nem valami friss, de azt mondja csak tréfált. Hiszem is, meg nem is. Ez nekem most túl durvának tűnik, ilyennel nem szokás viccelődni. Dreamer meggyőz, hogy minden rendben és a terv szerint, így marad időm normálisan összepakolni. Azért bosszankodom a hülye vicc miatt. Indulás 7.15-kor Sárándról (itt lakom, ha még nem mondtam volna). Patyomkint sikerül időben felvenni. Búcsú Patyomkin anyukától és irány Dreamerék háza. Dreamer élete párja Marika nyit kaput mivel ő egy órával hamarabb indult Püspökladány felé Veres Janikával, Ferenczik Zoliért. Utánfutó felrak, csatlakozó beköt, Juuhééé van féklámpa a futón. Irány a Simsonális!!!



Vagy inkább az első találkozási pont: Hortobágy. Itt találkozunk Sanyóval, Úri Misivel és Kondrák Petivel. Nagy fehér Mercedes Sprintert sasolni! Egy telefon és kiderül, hogy nem messze vannak mögöttünk. Leparkolunk a Hortobágyon a Csárda mellett. A parkoló őr kedves ember, miután kiderül, hogy csak bevárjuk a mögöttünk haladókat, nem kér pénzt, pedig hosszában állva elfogjuk vagy négy autó helyét. Felvilágosít minket, hogy a rögzítésben járatos, mert olyan helyen dolgozott és az élekhez raknunk kellett volna valami élvédő bizbazt, mert kikoszolja a kötözőt. Nekünk így is megfelel. Telefon Sanyónak, mire kiderül, hogy ők meg ránk várnak egy utcával arrébb. Nyaktekergetés, nyújtózkodás, de nem látom őket. Sanyó telefonon irányít: még egy kicsit balra és itt integetek. És tényleg ott integet. Gyors köszöntés és irány a kettesszámú találkozási pont.



A kettes találkozási pont Tiszafüreden a MOL kút. Bevárjuk Dreamert, aki nem is késik. Tankolás, pisikélés, kajálás, ivás. Valaki megkérdi, hogy most vettük-e a mocikat. Feliratok rögzítése a Sprinterre és a Clio futójára.

Fotózkodunk egyet. Állványról időzítve készül a csoportkép (hülyék ezek, háttal állnak a gépnek!!!).



Szétosztjuk az általam szerzett URH adó-vevő rádiókat, melyek még nagy hasznunkra lesznek. Ferenczik Zoli átül hozzánk a Clioba, mivel Dreamer kocsija így is túlterhelt a zárt futó miatt, amely fékező ernyő módjára viselkedik. A Fabia étvágya drasztikusan megnőtt, és ugyanilyen módon csökkent a sebessége (a gyorsulásról ne is beszéljünk).






Immár konvojban irány a sztráda (M3). A fiúk lassan belejönnek a rádiózásba, és röpködnek az élcelődések, viccek az éteren keresztül. Jól szórakozunk. Közben kialakul a közlekedési stratégiánk. Lassú jármű utolérésekor rádióba üzenet: Sanyó (ő jön hátul) előznénk! És Sanyó az első adandó alkalommal átsorol, maga mögött tartja a sort, míg mi is átsorolunk és előzünk. A nyitott futóról csak annyit, hogy nemcsak kisebb a légellenállása, de a Patyomkin és az én mocimnak legalább megvolt az a fílingje, hogy ott száguld a sztrádán.



Budapesten én megyek elől, hisz a tervezett útvonalat jól ismerem (Kós Károly sétány - Hősök tere - Andrássy út - Deák tér - Astória - Erzsébet híd - Hegyaljaút - Budaörsi út). Sanyó be van tojva a fővárosi közlekedés láttán, de a stratégiánk itt is működik. Sávváltáskor először ő nyomul hátulról, udvariasan beenged minket, és szépen gurulunk tovább. Az egész rádión levezényelve, bár egyszer csatornát váltunk, mert valaki szintén nyomul ezen a frekvencián, valószínűleg ő legálisan... Csont nélkül, aránylag gyorsan túljutunk szeretett fővárosunkon.



Az M7-esen Budapest után megállunk egyet nyújtózkodni, enni, inni, pisikélni, és már száguldunk is tovább. Lejtőn akár 100-al, emelkedőn örülünk a 80-nak is. A Fabián fékezőernyő van, mint már említettem, de azért a Clio is sokkal fürgébb szokott lenni egyedül. Balatonlellénél kanyarodunk rá a 67-es útra. Várakozásom ellenére nem látunk más vonuló csapatot, bár a fiúk az egyik benzinkútnál Simsonosokat vélnek felfedezni. Sajnos én éppen másra figyelek, és már csak jóval utána szólnak, így konvojban, utánfutókkal már nincs módunkban meggyőződni róla, hogy tényleg vonulókról van-e szó. (Kár, hogy nem fordultunk vissza, mert utólag már tudjuk, hogy Macsekék voltak azok.) Kaposvár előtt még egyszer megállunk inni, és Sanyó áll az élre. Megegyezzünk, hogy Kaposvár nem lehet egy akkora város, ahol eltévedhetnénk. Nem kellett volna!!!



A Zselici úton a vasúti felüljárónál, bár tudjuk, hogy át kell rajta menni és utána jobbra, Sanyó már előtte hirtelen letér (szintén jobbra, legalább ez stimmel, bár a kunkor a baloldalra visz tovább). Mi követjük, ahogy azt illik. Lázas kommunikáció után megegyezünk, hogy a következő vasúti átjáró is biztos jó nekünk, és majd a vasút túloldalán visszajövünk eredeti célunkhoz (Cseri út). Haladunk szépen, de nem akar jönni az átjáró, helyette van vasútállomás és minden egyéb látnivaló. Hohó megvan az átjáró (Béla Király u.), de innen meg miért felfelé visz az út, ami egyre keskenyebb. Ez egy üdülő övezet, vagy hobbikertek??? (Talán a Rómahegyen voltunk.) Megállunk és tanácskozunk. Legjobbnak az tűnik, hogy hátra arcot veszünk és megpróbálunk visszatérni oda, ahol elrontottuk. Dreamer áll az élre. Visszaérünk, megvan a felüljáró, rajta vagyunk. - Szenna jobbra! - üvöltenek fel a srácok a kocsiban. Az utolsó pillanatban, hogy még le tudjak kanyarodni a jó irányba. Hooopppááá!!! Dreamer egyenesen ment tovább! Gondoltuk, biztos észreveszi a tükörből, hogy eltűntünk mögüle. Csakhogy ő, a tükörben egy másik Clio láttán azt hitte minden rendben. Megállunk a Cseri úton és hívjuk Dreamert. Szerintem a mai napig orrol ránk, hogy nem egyből üvöltöttünk neki, hogy rossz az irány. Megpróbáljuk térkép és rádió segítségével távirányítani. Állítólag a tájékozódó képessége jobban működött, mint a mi utasításaink, ennek ellenére ránk talált.



Innen már pár perces út Kaposszerdahely és a III. Simsonális (ami nekünk az első).







Meg kell még említenem, hogy két régiós társunk Balogh Attila és Nazsa László is képviselte régiónkat a Simsonálison. Ők családi segédlettel külön-külön vonultak, szintén utánfutós szállítással, és a helyszínen csatlakoztak.







Kapitány a hajónaplónak:
Indulás Debrecenből: 8.00
Érkezés Kaposszerdahelyre:16.00
Útidő: 8 óra (Dreamernek +1)
Megtett út: 410 km
Átlag sebesség: elhanyagolható
Hőmérséklet: Még a gatya is lerohadt rólunk.



"Néhány" szó a hazavonulásról...

Míg az oda utunk várakozás teli, addig a haza utunk inkább kissé szomorkás, mivel számunkra véget ért a Simsonális. Vasárnap a koradélutáni órákban felmálházunk, ami másodjára már jobban megy. Mit tesz a rutin! Akitől csak módunkban áll elbúcsúzunk és irány Debrecen. A felállás ugyanaz, mint idefelé. Kaposvárt elhagyva Ferenczik Zoli közkívánatra kiselőadást tart az éppen tanult tételből az éteren át. (Képes volt rá és tanult az úton is!!!) Mesterséges intelligencia vagy valami hasonló, de a szöveg mintha nem magyarul lenne. Még egy oldal és kiszállok!



Pihenő az M7 43 km-nél levő MOL kútnál, majd irány Budapest. Az Erzsébet híd és a Lánchíd is le van zárva, így a Lágymányosit választjuk. (Útvonal: Lágymányosi híd - Könyves Kálmán körút - Hungária körút - M3) Dreamer veszi át az irányítást, mivel errefelé ő mozog otthonosabban. Kicsit nagy a forgalom. Megállapítjuk, hogy Sanyó (ő a sereghajtó) szereti a pirosat, valószínűleg mert az érettség színe. Útitársai szerint 17-szer ment át a piros lámpánál, csakhogy ne maradjon le tőlünk. Szép teljesítmény egy vidéki sráctól.



Egy Füzesabony előtti pihenőhelyen (Kisasszonyrét) lazítunk legközelebb. A távolban egy szélkereket fedezünk fel (Dreamer csak hosszas zoomolás után látja), mire Sanyó elmeséli a szakdolgozatát, ami a szélkerekes vízszivattyú vagy átemelő, vagy valami hasonló (pedig én figyeltem!) témában készült. A tudományos kiselőadás után érzékeny búcsú következik Sanyótól, Kondrák Petitől és Úri Misitől. Ők az M3-on nyomulnak tovább Polgárig, mi pedig Füzesabonynál térünk le a sztrádáról Dreamerrel. Tiszafüreden

lekanyarodunk Kunmadaras felé. Tiszafüred után addig sem túl dinamikus tempónk még jobban visszaesik, mert közben beesteledik, és számunkra nem túl ismerős ez a szakasz. Karcagnál alig tudunk a 4-es útra rákanyarodni, mert bazi nagy kamionok húznak el hosszú-hosszú sorban. Félelmetes. Ilyet csak a Konvoj című filmben látni (Brékó, brékó, Gumikacsa jelentkezz!) vagy ott sem. Lejárt a kamionstop 9 óra körül, mire ezek átzúdultak a román határon, úgy egy kupacban, ahogy kell. Utaznak a másik szélárnyékában.



Püspökladányban Ferenczi Zolit a kapujuk előtt tesszük ki. Képzeljétek az édesapja éjjel 11 körül, olajos kézzel jön elő. Ural motorkerékpárt javít. Zolival megígértetjük, hogy ezen túl részt vesz a régiós összejöveteleinken, és tartjuk a kapcsolatot. Elbúcsúzunk és irány Kaba. Itt Patyomkin mociját tesszük ki a nagybátyjánál, ő jön tovább Debrecenbe. Patyomkin hazai pályán még fárasztóbb, mint korábban. Be nem áll a szája, pedig már amúgy is erőt vesz rajtam a fáradtság. Hajdúszoboszlón Dreamer még tankol egyet, mert kiszáradóban a Fabia tankja.



Jóval éjfél után tesszük ki Veres Janikát otthona előtt. Utolsó fotók, és elbúcsúzunk Dreamertől is. Hazaviszem Patyomkint, és most már egyedül veszem az irányt Sáránd felé. Vár az ágyikó!



A többsávos Mikepércsi úton gurulok kifelé Debrecenből vagy 60-al, hogy le ne késsem az ágyikót, amikor feltűnik egy fényszóró pár a tükörben. És piszokul nyomja neki. Hé öreg húzzál már át a másik sávba, mert belém jössz! Egyszer csak megvillan valami kék a szélvédője mögött, majd villog folyamatosan. Rendőrök!? Lehúzódom. Ezek tényleg rendőrök, egy teljesen civil fehér Opellal, a rendszám is semmitmondó. Szigorú kérdésük, hogy enyémek-e a gépjárművek. Persze a Clio és a moci igen, a futó pedig kölcsönkért. Míg megnézik a papírokat, büszkén újságolom, hogy Kaposszerdahelyről jövök a Simsonálisról, immár egyedül. Ez nem is Simson veti oda az egyik. Ez igaz, de a többieké az volt. Valószínűleg látják a futón a Simsonos feliratokat és a motor precíz rögzítését, mert az alkoholszonda után el is köszönnek. Ezek tutira azt hihették, hogy most loptam a robogót.



Aztán beugrik, hogy egy rendőrségi kisbuszt láttam az utca elején bekanyarodni, valószínűleg ők adhatták le a drótot: Renault Clio utánfutóval, lopott robival! Kösz szépen. Ez még nagyon hiányzott, így az út végére.



Valamivel 1 óra után érek haza. Hullafáradt vagyok, de örülök, hogy ott lehettem a Simsonálison. Azt hiszem, álmomban még ott motoroztam a többiekkel.


Kapitány a hajónaplónak:
Indulás Kaposszerdahelyről: 16.00
Érkezés Debrecenbe: 00.20
Útidő: 8 óra 20 perc
Menetidő: 7 óra 12 perc
Megtett út: 462 km
Átlag sebesség: elhanyagolható (64 km/h)
Átlag fogyasztás (Fabia): 9.0 liter/100km
Hőmérséklet: az esti utazás miatt elviselhetőbb

Amire büszkék vagyunk (elért eredményeink, erősségeink, avagy ki miben nyújtott kiemelkedőt):




- Hegyi felfutó (60 ccm) 1. hely:--->Sanyó
- Gyorsulási verseny (70 ccm) 2. hely:--->Úri Misi
- Csapatverseny (metélkedő) 3. hely:--->
- Street Fighter show, motoros akrobatika:--->Ferenczik Zoli
- Legjobb gyorsulás (a kategórián kívüli törpe aszfaltszaggatóval):--->Kondrák Peti
- Hagymás tojás:--->Dreamer
- Csilis bab, valamint kenyér és egyéb pékárú:--->Sanyó
- Melegszendvics:--->jómagam
- Akrobatikus talajfogás (eltanyázás):--->Patyomkin
- Legtöbbszöri lefulladás (utána betolás a láb között):--->Patyomkin
- Pezsgőfürdő a helyi tóban (csilis bab után)--->:teljes régió
- Fotó (több, mint 700 kép):--->jómagam
- Videó és riport (kb. 2,5 óra anyag):--->Dreamer

Elfogyasztott illetve felhasznált javak:

Benzin
Kaja
Pia
Gumipók
Reteszes rögzítő (spanifer???)
Sennai finom ebéd
Néhány A4-es és A3-as lap (útközben 1-2 elmaradt)
Laminált régiós kitűző
3 miniDV kazetta
11 db póló (2 selejt)
URH rádió + lemerített akkumulátorai (miért mindig Dreamernek merült le legelőbb???)
4m hosszú, de ebből csak kb 1m lefűrészelt deszka
Kb 10 db rossz pokróc, paplan
2 tabletta Somat
Majd két tekercs kéztőrlő
Stb.



Beszámoló és fotók: Lajos
HTML és szerkesztés: Dreamer
2005.07.01