Szombat reggel fél kilenc után, a találkozás ideje után pár perccel érkeztem meg a Sasadi úti benzinkút parkolójába, ahol mindössze egyetlen árva simsonost pillantottam meg. Az egyedüli pontosan érkező tag, hihetetlen, de egy hölgy társunk volt, mégpedig Regina.

Az indulásra kijelölt 9 óráig még volt majd' fél óránk, így a Shop fele vettem az irányt, hogy meglepjem magamat egy kis üdítővel, ami bizony nem esik rosszul miközben a hőmérő higanyszála már jócskán 30fok fölé kúszott. Vagyis nem esett volna rosszul, ha meg tudtam volna venni, de a pénztáranként 8-10 várakozó személy elvette a kedvemet a vásárlástól. Már ekkor gondoltam, hogy bizony egy forró nyári hétvégén, szombat reggel lesz majd forgalom bőségesen a 7es út Balaton felé vezető aszfaltcsíkján, de akkor még nem igazán foglalkoztam ezzel a problémával.

Mire visszaértem a simsonokhoz, már ott volt Sóti Andris, és pár percen belül megérkeztek a többiek is, így 9 órakor motorra pattanhattunk és Varga Gyuri vezetésével útnak eredtünk. A már említett aggályaimat a szombat reggeli csúcsforgalommal kapcsolatban csak tetézte az, hogy Érden bontják az utat, így az első pár kilométer után utolért hatalmas dugó már meg sem lepett. Nem lepett meg, de komolyabb problémát sem okozott, viszonylag jó tempóban haladtunk az autókat kerülgetve, de sajnos csak rövid ideig. Ha jól emlékszem, még Diósdot sem értük el, amikoris beiktattuk az első kényszerpihenőnket. A velünk tartó egyetlen Schwalbenak akadtak gondjai, azonban egy fél tucat simsonoson nem foghat ki egy fránya gyertyahiba, kb 5 percet töltöttünk az út szélén, és a Schwalbe újra pöfögött, folytattuk hát utunkat Agárd felé.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy az érdi útépítést elhagyva sem emelkedett a kocsisor sebessége gyalogtempó fölé, így a hátralévő út jó részét a bal oldali sávban tettük meg. A műszaki hiba nélküli haladás gyönyörét azonban csak Martonvásárig élvezhettük, ahol a kb 40km-es túra második "boxkiállását" is végrehajtottuk, itt Sóti Andris váltója tiltakozott a használat ellen, nem volt hajlandó sebességbe kapcsolni. Jó 1/4 óra, talán 20 perc is eltelt(volt aki kávézott, volt aki szerelt), amikor a váltókar lenyomásával határozott kattanás és a kuplung kiengedésével a motor elindulása jelezte, hogy a jármű készen áll a továbbhaladásra. Épp mikor elindultunk, egy csapat robogó jelent meg körülöttünk az úton, ugyanis a Robogó klub is Agárdra igyekezett, így közösen vonultunk tovább. Már ha lehet ezt vonulásnak nevezni. Ugyanis ekkor eszméltem rá, hogy milyen normális emberekből is áll a simson klub, mert mi eddig viszonylag rendezetten, libasorban voltunk képesek túrázni, a robogósok pedig mentek ahogy tudtak, előzgettek ide-oda, egymás mellett haladtak a sávban, stb, így a mi csapatunkat is rendesen szétzilálták.

A vége az lett, hogy a Schwalbe nyergében Andor, valamint jómagam leszakadtunk a többiektől, és néha autók, néha robogók közt folytattuk ketten az immár alig 10kmes utat Agárd felé. Ezzel nem is lett volna gond, ha legalább az egyikünk tudta volna, hogy hova is kell pontosan menni. De nem tudtuk, így kb fél órás keringés után valahol Agárd és Gárdony közt kénytelenek voltunk telefont ragadni és útbaigazítást kérni. Kaptunk is, így már viszonylag könnyedén megérkeztünk a többiekhez, akik közül néhányan már egy mártózáson is túl voltak. Nem is csoda, döglesztő hőség, semmi árnyék, érkezésünk után mi is hamar a vízben kötöttünk ki immár 4-5 klubtaggal együtt.

A program gyakorlatilag nem is volt más, élveztük a hűsítő vizet, labdáztunk, úszkáltunk, szóval jól éreztük magunkat. Közben a robogósokkal is el-elbeszélgettünk, sőt, a simson klub és a robogó klub létrehozta első közös piramisát a vízben.

Furcsa volt belegondolni, hogy tavaly ugyan ilyenkor 25fok körüli hőmérséklet és 20fok körüli vízhőmérséklet mellett szinte csak mi lófráltunk az agárdi szabadstrandon, idén meg rekkenő hőség, kellemesen meleg víz, és minden büfé előtt legalább fél órás sor fogadta lelkes csapatunkat.

4-5 óra magasságában kezdett oszolni a motoros nép, 5óra után már jóformán csak azok maradtak, akik később Kajászó felé vették az irányt. Marciék is előrementek a telekre "előkészíteni a terepet", így a simsonosok közül már tényleg csak páran maradtunk. Most sem unatkoztunk, hisz kevesen is el tudtunk dumálgatni, meg hát... a szemünket is legeltethettük eleget, volt mit nézni, Marci unokatesóján és barátnőjén, akik eljöttek megnézni mifélék is azok a Simsonosok. :)

A 6-os szám körül pihenhetett az óra kismutatója, amikor a klub 2. kártyás bulijára tartó csapat is indulásra adta fejét. Még beálltunk egy gyors tankolásra, aztán irány Kajászó!

Írta, formázta: Szíjj Márton

Képek: Tiszóczki Péter