|
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
 |
 |
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
2003. április 27, vasárnap. A szervezők a kora reggeli órákban végigjárják az útvonalat. Az útvonalat, ami a köztudatba úgy épült be, hogy Simson Galopp. Az időjárás nem kecsegtet túl sok jóval. Szélvihar söpör végig a városon, és helyenként eső áztatja az utcákat. De nem ez a legnagyobb gond, amivel szembesülnek. A Galopp tervezett célját, az Óbudai-szigetet rendőrök őrzik, ugyanis futóverseny lesz aznap a városban. Élő ember a szigetre se be, se ki. Fasza. Az indulási ponton 11 előtt szépen gyülekeztek a résztvevők. Egyre inkább látszott, hogy a hangulat jó lesz, nem bánja meg, aki eljött. A rövid nyitóbeszédet követően gépátvétel következett. A versenyen résztvevő gépekkel szemben a rendezőség komoly követelményeket támasztott. Égnie kellett ugyanis a lámpáknak, és működnie a fékeknek! Kicsivel 11 után Marci rövid nyitóbeszédet mondott, majd SaSzabi kézzel lábbal mutogatva elmagyarázta annak, aki még nem tudta, mi is az a Galopp. Macsek itinerolvasást okított, Csabi csoportfotókat készített, Szűcs Peti pedig - aki a legmesszebbről jött versenyző nevet érdemelte ki, mert Makóról érkezett - stopeeval szórakoztatta az egybegyűlteket. A versenyzők, ha akartak volna, már ekkor fogyaszthattak volna a teából, ami szép műanyag demizsonokban megtalálható volt a szervíz autóban. A versenyzők indítása problémamentesen lezajlott. A csapatok 5 perc különbséggel indultak, hogy ne érjék be egyből az előttük indulót. Mivel 6 csapatra való ember jött össze a start nem tartott sokáig. Kicsivel később, az első etap végén egy ebédszünetet tartottunk. Itt
a résztvevők megoszthatták egymással az élményeiket, észrevételeiket
az itinerrel kapcsolatban pedig közölték SaSzabival. A második etap startját kicsit sietősen bonyolította a rendezőség,
mert az időjárás nem kecsegtetett túl sok jóval. Ez az etap rövidebb
volt, mint az első, (a szintidő 60 perc volt) de nehezebb is, mert útvonala
a budai hegyeken keresztül vezetett végig. Egy példa, mely mutatja a résztvevők leleményességét: Az egyik csapat nem találta meg a barlangi túra időtartamát tartalmazó táblát, mely feladat volt. A célban telefonon kérdezték meg az infovonalon, mennyi az időtartam. Ez ötletes megoldás volt, szabály nem tiltotta. Marci és Szűcs Peti ekkor hozták a jó hírt, a futóverseny véget ért, a szigetre be lehet menni. Így is tettünk, és rövid keresés után lelkes Galoppozók kicsiny csapata méltó helyét foglalta el egy szigeti sörözőben valami löttyöt szürcsölgetve. Az eredményhirdetés előtt kicsivel érkezett meg egy klubtagunk makulátlan állapotú Simsonjával. Szép fényezés, csillogó krómsárvédők jellemezték a gépet. De nem kellett sokáig várni Sibire és Janára sem, akik sokat segítettek a szervezésben. Az eredményhirdetés után az első három csapat átvette a nekik járó díjakat. Ez egy oklevél volt, és egy klubbos póló. A többi résztvevő emléklapot kapott a rendezvény alkalmából. Hosszas beszélgetés után oszlásnak indult a társaság. Épp időben, mert a zivatarfelhőkből iszonyatos mennyiségű víztömeg zúdult alá...
A végeredmény:
Legvégül köszönet a résztvevőknek, hogy eljöttek, köszönet mindenkinek a normális hozzáállásért, és köszönet Nektek azért is, hogy segítettek jó hangulatot teremteni, mert ez utóbbi nélkül mit sem ért volna az egész banzáj.
Első Budapesti Simson Galopp egy Yamahás szemével "Tehát
megvolt. Tegnap este "kicsit" iszogattam pár barátommal, így ma elég
nehezen ment a felkelés, pláne, mikor kinéztem az ablakon, és éppen
esni kezdett, fel is hívtam Marcit (az elnök urat), hogy ilyen időben
vajon lesz-e? Valahogy nem akaródzott elindulnom, pláne, hogy még a hátsó kerekem
elhelyezkedését is hangolnom kellett indulás elött. Végül csak felkerekedtem,
a szerelés is gyorsan megvolt, így vígan elgurultunk a találkozási pontra
a Hősök Terénél, ahol már várt is egy-két csoda gép, és persze gazdáik.
Gyors bemutatkozások, egymás gépeinek megcsodálása, versenyismertetés, gépátvétel, némi mézesmadzag (megcsodálhattuk a nyereménynek szánt pólókat), itinerek kiosztása, segélytelefonszámot mindenki feljegyezte, csapatok szervezése, majd sorszámhúzás, végül az első páros indulása. A gépátvétel nekem kicsit húzós volt, mert a világításom elég gyér és tükröm sincs, de legalább a fékem átlagon felüli (persze Szűcs Peti tárcsafékjével nem vetekedhet). Szóval 12 körül elindult az első páros, majd néhány percenként rajtolva a többiek. Én Samu Gáborral alkottam a 6. csapatot - egyébként éppen ennyi volt. Az útvonal nagy vonalakban: Andrássy út és környéke, a körúton kívül majd ugyanez belül (Zichy u., Ó u., stb...) Majd Bajcsy, Szabadság tér, Roosevelt tér, Lánchíd, Várhegy, Csaba utca, Városmajor u., Hűvösvölgyi út, Pasaréti út. Ott volt az első etap befutója. Az úton a versenykiírásból ismert jellegű ötletes feladatok, valamint sorszámozott cédulák gyűjtése. Ezeket mi az első etapon sajnos teljességgel elfelejtettük keresni. A befutó után, mivel nem vittem magammal kaját, elgurultunk csapattársammal egy közeli boltba, és bevásároltunk, majd visszatérve lakmároztunk. Közben elkezdett szemerkélni az eső, de szerencsére nem lett belole komolyabb felhőszakadás. Ezután kiosztották a második etap itinereit, majd rajtszám szerint sorban rajtoltunk. A cédula gyűjtés megint késve jutott eszembe, így az elsőt kihagytuk, de utána hármat zsinórban beszedtünk. Sajnos egyetlen továbbit sem találtunk meg :-(. Ezután kezdődtek a szívások. Nem találtuk a Pálvölgyi barlangnál a barlang-túra idotartamát kiírva (ez volt az egyik feladat), viszont a telefonszámot igen, így késobb ezt felhívva sikerült megtudnom. Majd eltévedtünk. Egy darabig még kb. stimmelt az itiner, de - több kilóméter igen meredek hegymászás után - végleg becsődölt, rádöbbentünk, hogy nem a jó úton vagyunk. Elő a térképet, azon megtaláltuk, hogy valószínuleg merre kellett volna menni, és egy másik utat, amin visszajuthatunk. Vissza is mentünk rátaláltunk a jó útra, és hajrá. A Rózsadombon átkelve eljutottunk Óbudára, ahol a Kiscelli utca környékén jó kanyargósan irányított minket a papír, ezért erősen koncentráltam, hogy el ne rontsam. Ennek köszönhetően ki is felejtettem egy feladatot. De nem volt kedvünk visszamenni, tehát tovább. Rövid szakasz a Szentendrei úton, aztán jobbra, és már ott vártak a korábban beérkezettek. Ugyebár az eredeti terv szerint a Galopp vége a Hajógyári szigetre volt tervezve, de közben megtudtuk, hogy valami sportesemény miatt le van zárva, ezért lett elorébb hozva a cél. Viszont mire befutott mindenki, a szigetet is újra megnyitották, tehát bementünk, és felkerestünk egy sörözőt, ahol végre mindenki nyugodtan, ülve, Uram bocsá' sörözve megbeszélhette a kalandjait. Késobb eredményhirdetés következett, ahol örömmel hallottam, hogy harmadik lett kis létszámú de lelkes csapatunk, melynek a rajt elött Gábor még nevet is adott: "Easy Rider Öcsém!". Az első három helyezett pólót kapott, így megspórolhattam egy csomó pénzt, mert ha nem nyerek, tuti vettem volna. Még egy jó darabig eldumáltunk, majd elkezdtek hazaszállingózni a résztvevok, remélem mindenki épségben haza is érkezett. Mi utolsóként indultunk, így aztán hazafelé, a budai alsó rakparton el is kapott minket a zápor. Sajnos rongyá áztunk, de az még nem lett volna akkora baj, ha nem ázik be a gyújtásom. Marciéknak mondtam, hogy ne várjanak meg, én kibekkelem az eso végét egy fa alatt, amit végül a Lánchíd alatti bicikliút-átjáróban meg is tettem. Végülis, szerencsére alig kellett tolnom a gépet. Hazaértem, száraz ruhába bújtam, most meg írom ezt a kis beszámolót. Összességében fárasztó, de nagyon kellemes, élményekkel teli napot töltöttem a Simsonosokkal, egyáltalán nem bántam meg. Ezúton szeretném - gondolom nem csak a saját nevemben - SaSzabinak, és a többi szervezőnek megköszönni azt a - nyilván - rengeteg fáradozást, amivel ezt a versenyt összehozták." _K_ö_s_z_ö_n_j_ü_k_!! Simon Gergely |
|||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
