2006. szeptember 2-a ismét nagy nap volt a kaposvári Simsonosok életében. A kiírásnak megfelelően, immár 2. alkalommal vettünk részt a II. Veterán és Bogár találkozón, a Kaposvártól 12 km-re található, festői környezetben található Bánya községben.

A megbeszélteknek megfelelően 9 órakor gyülekeztünk a Mc'Donalds parkolójában. A ragyogó napsütésnek, a kellemes utónyári időjárásnak következtében, nem kis meglepetésemre, több mint 10 Simsonos várt már, mire az öreg Csepellel jómagam is bedörrentem. Kivételesen ezzel a járgánnyal, hiszen veterán taliról volt szó. Az SR 2-vel szerettem volna eredetileg, de ő még mindig fényezésre vár - lassan egy éve. (Itt jegyzem meg, hogy a Csepel nemrégiben fellelt gyújtáskulcsa hatalmas mosolyt szült sokak orcáján. J

Mint említettem, ilyen sokan még soha nem voltunk. Az eseményről, szájról-szájra szállt a hír, így akinek nincs internetes hozzáférése, az is jött a bulira. Jelen volt a törzsgárdista Krumplin és Dennyn kívül Zsoldos Tibi bácsi, a Lakiteleket megjárt vén róka, a díjnyertes S 50-esével, a szintén Lakitelekező Jocó a kis 90 ccm-es "Interceptor" becenevű Simsonjával, Tibi bácsi barátja, és még sokan mások. Egy kicsit késtünk az indulással, mivel megvártuk az egykoron híres kaposvári motorversenyző Reiter Gyula kisebbiek fiát, Toncsit is, aki egy saját maga által restaurált, eredeti állapotú Pannónia TLF-el érkezett. Az útvonal ugyan az volt, mint tavaly, azaz Kaposvár-Kaposszerdahely-Szenna-Petörke-Lipótfa-Bánya. Szennán még Jocó 2 barátja csatlakozott hozzánk, egy-egy nagyobb enduróval. Itt nem csak ezért álltunk meg, hanem mert a társaság egy része leszakadt (egyik srác motorja 45-nél nem tudott többet) és az egyik útkereszteződésben eltévedtek. (Utána is, de még hogy! J

10 órára sikerült a csapat élmagjának Bányára érkezni, a Panoráma vendéglőhöz, ahol az események zajlottak. Egy kis kerülőt kellett tennünk, mert az út Mókus street figther bemutatója miatt le volt zárva. Ebből sajnos szép keveset láttunk, mivel a sok csodálatos veterán járgány bámulásával voltunk hirtelen elfoglalva. Sokat nem hiszem, hogy vesztetünk, hiszen Mókus már nem a jó öreg Simson Starjával mutatványolt. Megcsodáltunk egy 1926-os évjáratú Renaultot, ukrán honból érkezett Volga M-21-et, szebbnél szebb tickeket, Punik úr igénytelen Urálját, eredeti állapotú Danuviát, 100-as Saxot és számos Bogarat. Legnagyobb sikere azonban kétségtelenül, az 1942-ben készült, oldalkocsis Zündap KS 600-asnak volt, különös tekintettel az oldalkocsiba szerelt villámgéppuskára való tekintettel. 11 órakor indult a konvoj a Kossuth térre, amikor is megérkezett társaságunk eltévedt fele, így aztán nyergelj-fordulj, vissza, amerről jöttünk. Kaposvárra érkezésükkor, BB Évi kulipintyójának tőszomszédságában, készítettünk egy csoportképet, ami sajnos nem teljes, de a lényeget mutatja: Ilyen szép számmal még soha nem voltunk!

A Kossuth térre érvén, a tér szélére vonultunk, tőszomszédságába egy 2. Világháborút megjárt katonai Moto-Guzzinak. Érdekes a pótutas kapaszkodója, ahogy az a képen is látható. Véleményem szerint randa, de praktikus. J A téren aztán láttunk számos csodát: Betleyt, V 12-es Jaguar Typ E-t, fakasznis DKW kabriót, rozsdamentes Polski Fiat 125 p-t, Triumph TR 6-ost, na meg a megye egyetlen Ikarus 55-ösét, amit kár, hogy Ötvös Csöpi nem látott. Aztán szívem csücskét pillantottuk meg, egy fekete Skoda Tudort.

Mondom is Dennynek - aki ugyan abba a műszaki szakközépiskolába jár, ahova én egykoron, ráadásul arra a szakra is - hogy húzzunk gyorsan oda.

• - Látod Gábor, ilyen autója volt öreg Szebényi tanár úrnak, aki a hegesztést tanította anno. Erre megszólal mellettem egy hang:

• - Nem csak volt fiam, hanem van is. Ez lett a "Piroskából" (Eredetileg ugyanis bordó volt a gép.)

• - Tiszteletem Sanyi bácsi! - szóltam meglepetésemben, mert valóban nem más, mint volt tanárom állt mellettem.

Szebényi Sanyi bácsi elmondta, hogy közel 3 év munkája fekszik az 1948-ban, Mlada Bodeslavban készült autó restaurálásában. A fényezésen kívül mindent saját kezűleg végzett a felújítási munkálatokban. Mit mondjak, ügyes és szép munkát végzett volt tanárom, nem véletlenül okította a magam fajta ekecsülő mestereket, több mint 35 éven keresztül.

A szervezők módot adtak arra is, hogy a veterán autók, motorok, VW-k tulajdonosai interjút adjanak gépeik történetéről. Nos ezt az alkalmat én is kihasználtam, és pár szóban ecseteltem a CS-125/T történetét, ugyanakkor ennél hosszabban beszéltem az SKM-ról, és annak somogyi tevékenységéről. Az osztatlan siker nem maradt el, erről biztosíthatok mindenkit. J

Délután, 2 óra felé aztán szétszéledt a társaság: Ki gyertyát cserélni indult, ki láncot húzni, én meg korgó gyomromra való tekintettel egy jót ebédelni. Ismét jót motoroztunk, jól éreztük magunkat. Jövőre ismét elmegyünk, de addig még sok túra vár ránk.

Kaposvár, 2006. szeptember 8.

Szöveg, kép: Szabó Tamás (Indiana Jones)

Összerendezgette: Horváth Miklós