|
|
 2006. szeptember 23-án ismét szép, emlékezetes napra virradt a Somogy Megyei Régió. Hihetetlen, de végre sütött a nap, nem esett az eső, nem fújt a szél, se forróság, se hűvös nem volt, pont ideálisnak bizonyult az időjárás egy hosszabb túrára. Pünkösd óta hányszor, de hányszor elterveztük, hogy elmegyünk MIKIhez, de vagy az időjárás, vagy más program mindig beleszólt. Vére minden összejött, így nem kis izgalommal vágtunk neki a 65 km-es távnak, ami egy kis plusz kirándulással oda-vissza 146 km-essé vált.
A kiírásnak megfelelően 9 órakor találkoztunk a Mc'Donalds parkolójában. Mire oda értem Tibi bácsi, a barátja Jani bácsi és Denny már ott voltak. Az indulással kicsit késlekedtünk, mert Márkra várni kellett. Ő nem Simsonnal jött, hanem egy méregdrága Derby nevű enduróval.
Kis kerülő úton, a közlekedési lámpák mellőzésével tértünk rá a 67-es útra. Egymás után hagytuk el a falvakat, és igyekeztünk Balatonlelle felé. Félúton megálltunk egy technikai pihenőre, egy erdei bekötőút rejtekében, mivel már kockásra érett a hátsó felem. (A többieké is. : ) Ekkor merült fel a gyanú, hogy felfelé csal az órám, mivel nálam folyamatosan 50-et mutatott, míg Tibi és Jani bácsi is váltig állította, hogy csak olyan 45-48 körül mentünk. No uccu neki, akkor húzzuk neki jobban! Lelléig 55-ön állt a mutató, ami meg kiderült, hogy sok volt, mert akkor meg közel 60-al tekertünk.
A lellei körforgalom után, a 7-es főút mentén van egy nagyon szupi kis cukrászda, melynek parkolójában már türelmetlenül várt minket Ötvös Csöpi és Domokos Ádám, Fonyódról, illetve Balatonboglárról, mindketten Schwalbével. Itt ismét tartottunk  egy cigaretta és egy kávé szünetet, aztán már 7-en indultunk tovább Balatonszárszóra. MIKI már várt minket, széles mosollyal nyitotta a kaput, és invitált be minket udvarába. Elkezdődött a beszélgetés, MIKI bemutatta műhelyét, szerszámait, gépeit. Osztatlan sikert ért el 800 ccm-es egyhengerese, annak ellenére, hogy ez nem annyira motorbicikli, inkább Rába 15 nevű univerzális kerti trakesz.
 Miután mindenki vett magához némi táplálékot, MIKI vezetésével elmotoroztunk Kőrőshegy felé, megtekinteni Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának építését. Hosszú percekig csak ámultunk a gigantikus építmény láttán. A látvány egyszerűen lenyűgöző volt. Itt egyúttal elbúcsúztunk MIKItől és együtt elindultunk haza felé. MIKI Szárszón haza kanyarodott, mi pedig folytattuk az utat Lelléig, ahol megpihentünk a strandon. A Balaton tiszta vizű, és jéghideg volt, fürdőző alig akadt. Csak néhány horgász és napozó múlatta ott az idejét, de annál több vitorlást láttunk a szélcsendes időben.
Innen már haza indultunk, de egy darabig elkísért minket Csőpi és Ádám. Megelőztünk jó néhány robogóst, Látrány után pedig, az NDK teherbírás csodáját, egy szürke színű billencses IFA W-50 teherautót. Ezt fantasztikus elégedettséggel konstatáltuk, szinte eufórikussá vált a hangulatunk. Aztán minket előztek. Egy kb. 15 speedből és túra gépből álló konvoj húzott el mellettünk, integetve, tülkölve. Egyébként számos motorossal találkoztunk, és szinte alig akadt, aki ne üdvözölt volna minket.J
A gamási elágazó után, ugyan azon az erdei ösvényen, mint odafele, most is megálltunk. Ekkor búcsúztunk el Csöpitől és Ádámtól, akik eddig kísértek minket. Megbeszéltük, hogy ők is jönnek a szezonzáró túránkra. Innen már egyenesen haza mentünk, csak a Deseda tó melletti pihenőnél álltunk meg elköszönni egymástól.
Nagyon jót túráztunk, remekül éreztük magunkat és semmiféle műszaki hiba nem merült fel. Hiába no: Egy Simsonnál, csak egy Simson lehet jobb motor!
Kaposvár, 2006. szeptember 29.
|
