Események, Rendezvények:

Pest



A dolog úgy kezdődött, hogy az esemény előtt jó három héttel jelentkezett egy új tag a Klubba, és kérte felvételét a Betjárok közé. Rá egy héttel átjött, hogy nézzem már meg a gépét, mert igen nehezen indul, és rengeteget kell rugdalnia. Gondolom a Kedves Olvasó rögtön kitalálta, hogy Tóth Péterről van szó, aki hosszas motorindítási kísérletei miatt a "Rugdalózó" nick nevet akasztotta magára. Jelen volt ekkor Denny is Krumpli is. Miután az idő rövidsége miatt felületesen átnéztük gépét, eltanácsoltuk a Romániában gyártott Isolator gyertya használatától, adtam neki egy Brisk-et, melynek beállítottam a hézagát, meg tekergettünk egy picit a pótlevegő csavaron, és úgy határoztunk fülünk tanácsára, hogy bizony csörög a csapszegkosár. Felhívtuk Péter barátunk figyelmét az ebből adódható kellemetlenségekre, prezentálva mondandónkat egyik dugattyúmmal, mint elrettentő példát. Megbeszéltük, hogy a közeljövőben, egyik hétvégén kicseréljük a csapszeg-tűgörgő kosarat, egybekötvén az akciót egy kis talival, baráti beszélgetéssel, bográcsgulyás főzéssel, iddogálással.


Ez a szép nap, november 26-án vasárnap jött el. Valóban szép nap volt, az időjárás ismét kegyeinkbe fogadott minket, enyhe mediterrán déli szellő fújdogált, a nap hétágra sütött. (Bezzeg, amikor először akartunk MIKI-hez menni, nem tudott ilyen lenni.) Gondoltam, hogy leszünk páran, mivel már a neten jelentkeztek hatan, ugyanennyien telefonon. Legnagyobb örömünkre az utolsó pillanatban MIKI is jelezte csatlakozási szándékát. 9:30 és 10 óra között nálunk beszéltük meg a talit, ahonnan majd átmegyünk a szomszéd utcában lakó házigazdához. Tibi bácsi már 9 óra után pár perccel megérkezett, aztán Ötvös Csöpi és Purczi Úr Fonyódról, illetve Boglárról Suzuki személygépkocsin, MIKI az Opeljával, Jocó, Taki, Denny, Krumpli, Suhajda Tomi (még mindig motor nélkül, gyalog) Cseri Doki és Bereknyei Jani. Megérkezett egy nem klubtag barátunk is Mezei Péter (Cserdönic), egy citromsárga P12-es Pannóniával. Ő sajnos nem maradhatott sokáig, mivel családi ügyei voltak. Szerződéses vitézként ritkán látja a gyermekeit, mivel hol itt, hol ott van kiképzésen.



Uccu neki, összepakoltam a hátizsákba a javításhoz szükséges szovjet szerszámokat, a nagykalapácsot és a hidegvágót, és már indultunk is Péterékhez. Tibi bácsi a másik irányba indult, mint a többiek, Csöpiék meg utána. Gondolták, hogy ő csak tudja, hol van a szomszéd utca. Csakhogy Tibi bácsi a vásárba indult (ti. vasárnap délelőtt ő állandóan ott lebzsel), így Csöpi és Purczi Úr megismerkedtek a kaposvári vásár forgatagával. J Mire visszataláltak, én már mentem egy kört Cserdönicz Pannóniájával, aki ezek után elköszönt, reményt adva annak, hogy a jövőben több ideje lesz, és részt fog tudni venni egy-egy túránkon is.


Rövid ismerkedés a házigazdánkkal, valamint feleségével, Szilviával, és a 7 hónapos Mikessel. Ezután tűzrakás, hússzeletelés, vegyi-gyümi pálesz kóstolás egymás motorjának fikázása következett. Mindenki kivette a részét valamiben, miközben az elmúlt talink óta történteket mesélte el mindenki magáról.



Párszor még fordultam hazáig szerszámokért, hol Csöpi, hol Krumpli, hol meg a Twister márkájú OBI-gazdaságos montenbájkom segítségével. (Simsonnal nem tudtam jönni, annak krónikus hátsó defektje, valamint az iddogálás miatt.) A csapszeg görgő cseréjét Krumpi segítségével Denny végezte el, nagy szakszerűséggel és hozzáértéssel.
Próba: A gép nem csörög, ugyanakkor nem veszi a fordulatot, fulladozik. No ez mi? A sok szakértő egyértelmű véleménye: keveset kap.

Bizony így is volt. Ideiglenesen beállítottuk a súbertűt, de elég lazán áll a tartólemezben. Sikerült ugyan kombinált fogó segítségével egy kicsit szorítani a lemezen, de itt igazán csak a csere fog segíteni,

nehogy rugdalózó is úgy járjon, mint Gylab a lágymányosi hídon, amikor a hengerében talált egy fél karburátort, holott Lenkefi Laci már rég megmondta, hogy a karburátornak a hengeren kívül van a helye. J

Aztán elővettem az indikátor órát, a zömmert, és a hézagmérőt, amiket MIKI kezébe nyomtam. MIKI rögtön tudta, hogy nem abból a célból, hogy kereket pumpáljon vele :, így már neki is látott Rugdalózó gépsárkányának, hogy beállítsa a gyuszit. Ezt követően Cseri Doki motorját is átvizsgálta, amelynél kiderült, 1,8 mm helyett 0,9 mm volt az előgyújtás. Azóta már nem annyi.



A történések alatt megérkezett Ildikó asszony is Töpivel, és hozott nagyon finom hamuban sült pogácsát, aminek igen jó keletje volt, akár csak az elmúlt alkalommal. Fogyott az üdítő, a vegyi-gyümi pálesz, és a Villányi Oportó, mely utóbbinak egy nagy baja volt, hogy kevésnek bizonyult. Közben elkészült a gulyás is, ami olyan jól sikerült, mintha az olimpiai mesterszakács, Laci bácsi készítette volna. Megfelelően kiéhezve estünk neki az elfogyasztásának. Bizton mondhatom, hogy ilyen jót még nem ettem. : Őszintén szólva ettem volna még egy tányérral, de házigazdánk Maci nevű kutyija kihasználván az alkalmat, nagy sikerrel belefetyelt a bográcsba. Hát Istenem, úgy gondolta, hogy ebben a nagy népünnepélyben neki is jár valami. J





Ebéd után ismét előkerült Tibi bácsi, méghozzá egy MZ ETS 250-es motorkerékpárral. Na, aztán lett ám szájtátás rendesen! De erről beszéljenek inkább a képek.




Így ért véget ez a vasárnap, ahonnan mindenki elégedetten, vidáman, tapasztalatokkal megrakottan és jóllakottan indult haza. Már készülünk az évadzáró bulinkra, ahol összefoglaljuk az év történéseit, és eltervezzük a jövő esztendei programot.


Jó gyújtást!


Kaposvár, 2006. november 29.



Szöveg:

Szabó Tamás (Indi)

Fotók:

Összerendezgette:

Horváth Miklós

Tóth Péter

Tardi Gábor

MIKI