Események, Rendezvények:

Pest

Oldtimer Show 2019

2019-04-05: Pest megye
Jelentkezők: 0



2007. március utolsó napján a nap sem süthetett volna fényesebben az égen, mint ahogy azt tette. A szél sem lengedezett, a hőmérséklet is ideális volt, így minden ideális volt az első nagyszabású közös túránkhoz. Suhi és Rugdalózó, mint környékbeli Betjárok jöttek hozzám, és hármasban indultunk a gyülekező helyre, szokás szerint a McDonald's parkolójába. Útközben csatlakozott hozzánk Denny is. Itt már Krumpli és Piki vártak minket. Mivel aznap volt a kaposújlaki repülőtéren a gyorsulási verseny, így más motorosok is gyülekeztek, de őket lesajnáltuk, mert mindenféle speedekkel jelentek meg. Igaz, hogy kivételesen most én sem a Simsonnal jöttem, hanem a choperrel, de annak pusztán az volt az oka, hogy előző nap mertem elő a zanócából, és mivel a télen egyáltalán nem lett elindítva, igen nehezen akart elindulni. Szóval, muszáj volt egyet járni vele, mert még álltó helyében megeszi nekem itt a rosseb. L

Miközben fényképeztek a betjárok, szinte mindenki Suhi gyönyörűen helyreállított motorját csodálta. Ezen bizony van mit nézni! Úgy képzelje el a kedves olvasó, hogy még a karburátor állító csavarok feszítő rugóját is kipolírozta Tomi barátunk. És nem pusztán szemet gyönyörködtető a gép, hanem ragyogóan megy is. Előző nap volt szerencsém kipróbálni, és mit mondjak: Jocó 90-es "Interceptora" csak köszönhet neki. Pedig ez csak 60-as, de 6 felömlős. Sok Simsont, így pl. Marci elnök úrét is sikerült már kipróbálnom, de ez mindenen túl tesz. Krumpli gyorsan elrobogott tankolni, én meg berohantam az OBI-ba, megnézni, hogy hogyé' adnak egy akkumulátort, mivel előző nap a Skodriban megadta magát, az eredeti 6 éves. (Lenkefi Laci amondó volt, hogy ezt be kéne írni a Guines rekordok könyvébe. )L



Aztán neki is indultunk. Útközben egy pillanatra megálltunk Tiby bácsi előtt, hogy ő is csatlakozzon a csapathoz, és meg sem álltunk a Somogyaszaló előtti desedai parkolóig. Ott tartottunk egy cigi szünetet, és üdvözöltük Tiby bácsit. Itt még jót is cselekedtünk, mivel útbaigazítottunk egy autós csajszit, aki úgy eltévedt, mint vakegér a nullás lisztben.J Megtekintettük a Republic együttes emlékművét, amit a 67-es útról szóló nótájuk tiszteletére emeltek, valamint az egykori disco és "pillangó gyűjtő hely" leégett maradványait.



Utunkat folytatván jó 55-ös tempóval elhagytuk Somogyaszalót, majd Mernyét. Következett Mernyeszentmiklós, ahol leágazott az út Ecseny felé, a 67-es útról. Itt már a Balatoni Betjárok, azaz Ötvös Csöpi és Purci Úr várt minket. Egy jó negyed órás baráti hátba veregetés és beszélgetést követően nekivágtunk a célállomásnak, Ecseny községnek. Elértük Felsőmocsoládot, ahonnan tovább ágazott az út. Na de hogyan! Ez egy olyan, kb. 160 fokos visszafordító kanyar, ami párosul egy 8-9%-os emelkedővel. Na, ezt bevenni nem volt semmi mutatvány. A chopper köztudottan nem szereti az éles kanyarokkal tűzdelt utat, a Simson meg lendület nélkül a hírtelen jött emelkedőt. Voltunk egy kicsit a bajban, de betyárosan megoldottuk a helyzetet, túltettünk a nehézségen. Innen még kb. bő 3 kilométert, motoroztunk kis híján of-road körülmények között, a szelíd lankákon, és megérkeztünk Ecsenybe, ahol a falu főterén leállítottuk masináinkat. Itt egy csoportképpel kezdtük a falu megszállását.



Joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy miért éppen ezt a települést választottuk úti célunknak? Ennek két oka is van: Egyrészt ebben a faluban töltötte gyermekkorát a mi tiszteletbeli simsonosunk, Csuport Szilvi kolléganőm, aki ezt a megtisztelő címet azzal vívta ki, hogy rendszeresen postázza a cuccost MIKI és köztem. A másik ok pedig nem más, mint az, hogy ennyire lepusztult községet még életemben nem láttam. Ez az a hely, ahol mondhatni, visszafele forog az idő kereke. Szóval egy kis szocio- és demográfiai kalandozás is ez a túra, ahol a falurombolás kézzelfogható bizonyítéka tárul elénk. Mit is kell tudni röviden erről a kis somogyi faluról, mely a 67-es úttól kb. 7 km-re, keleti irányba található, félúton Kaposvár és Balatonlelle között: A török hódoltság után evangélikus svábokat telepítettek ide (innen a falu német neve, Etshing), akik hamar kitűntek szorgalmukkal, tisztaságukkal, munkabírásukkal és rendszeretetükkel. Egy hajdani ecsenyi portán nem pusztán azért nem lehetett az udvaron egy kallódó szalmaszálat találni, mert takarékosak voltak a népek, hanem megfogta a gazda, és betette a kazalba, mert annak ott a helye. Ecseny férfi lakossága hősiesen kivette részét mindkét világégésben, melyet a templom kapujára felrakott emléktáblák hűen bizonyítanak. A lepusztulás a II. világháború után kezdődött, amikor, mint "bűnös népet", a falu lakosságának nagy részét kitelepítették. Az ő emléküket örökíti meg a falu főterén felállított kopjafa.


Ez a degradáció a mai napig folytatódik. Az idősek kihaltak, a fiatalok pedig elköltöztek, vagy egy nagyobb, frekventáltabb faluba, vagy a városba. Ezt a hanyatlást még csak fokozza a munkalehetőség hiánya. Ecsenyben sem vezetékes víz, sem telefon, sem Internet, sem térerő, köves út is csak imitt-amott… A házak zöme az összedőlés határán, a hajdani portákat felveri a dudva és a muhar. Néhány éve a polgármester a falut megmentendő, egy kétségbeesett kísérletet tett, amikor is jelképesen, 1 Ft-ért árulta a telkeket. Persze akad néhány szembetűnően rendbe hozott lakóház is, de ezek a nyaranta hazalátogató hajdani kitelepítettek leszármazottainak tulajdonát képezik. Hát pár sorban ennyit Ecsenyről.

Nos, ott tartottunk, hogy elkészült a csoportkép. Közben a faluban futótűzként terjedt a hír, hogy idegen motorosok jöttek. Kisvártatva meg is jelent egy helybéli fiatal egy Simsonnal, aki leparkolt tőlünk pár méterre. Úgy határoztam, hogy megszólítom:

  • Szevasz, Szabó Tamás, Indy vagyok, a SKM Somogy Megyei elnöke. Látom Neked is Simsonod van.
  • Ja
  • Hogy vagy vele megelégedve?
  • Szoktál vele túrázni?
  • Há'
  • És merre?
  • Lellére, meg Kaposba.
  • Alkatrészt hol szoktál vásárolni?
  • A Szereczné'. Ottan vettem ezt a gumit, meg ezt az izét (oldaltámasz) is ezerér.


Gondolom, sejtitek, hogy nem éppen a falu értelmiségi simsonosával találkoztunk.J A srác motorja sem volt éppen semmi, gondolok itt a kályhaezüsttel lefújt blokkra, meg arra az egyedi kipufogó könyök felfüggesztésre, aminek láttán Tiby bácsi összes maradék haja égnek állt.


Ezen döbbenetes élmény után Tiby bácsi meg jómagam bementünk a kocsmába,ahol Tiby bácsi kávét ivott 100 forintért, én meg 2 dl Mirinda narancsot 180 forintért. A helyi viszonyokhoz képest elég borsosak itt az árak. L Még megtekintettük a templomot, ami viszonylag elfogadható állapotban van, nem úgy, mint a mellette lévő út, aztán visszaindultunk.



Felsőmocsoládon, a visszafordító kanyarban Purci Úr videót készített, majd ezt tette szinte egész úton. Fénykép készült a felsőmocsoládi temető régi, érdekes síremlékeiről is.



Amikor kiértünk a 67-es útra, Csöpiék úgy döntöttek, hogy még nem mennek haza, hanem elkísérnek minket a desedai parkolóig. Ott meg úgy határoztak, hogy ha már eddig eljöttek, akkor Eljönnek Kaposvárra, hiszen az már csak 7 km. Itt beszéltük meg a legközelebbi túránk útvonalát. Ez lesz a dél-somogyi túra. Lemegyünk a Dráva parti kisvárosba, Barcsra, megtekintjük a Duna-Dráva Nemzeti Park ősborókását, és átruccanunk Horvátországba, Viroviticára. Az időpont még nincs eldöntve, vagy április 14-én, vagy 28-án ejtjük ezt meg. A pihenő után továbbindultunk, és lassan becsörögtünk Kaposvárra. Tiby bácsi, aki már a Desedánál elköszönt tőlünk, haza húzott, a többiek meg elkísértek hazáig. Itt aztán elköszöntünk egymástól, és a jó ebéd reményében, korgó gyomorral mindenki haza indult. Na így sikerült az első hivatalosan meghirdetett túrája a Somogyi Betjároknak.



Kaposvár, 2007. április 06.



Szöveg:

Szabó Tamás(Indy)

Fotók:

Összerendezgette:

Horváth Miklós

Domokos Ádám


Idekattintva megnézhetitek Purci Úr videóját.