2007. május 26-át már sokan vártuk, sokan is jelentkeztek a kiírásra, amit még többen mondtak vissza. Végül 6-an vágtunk neki az útnak, szokásos gyülekező helyünk, a McDonald's parkolójából. Név szerint: Tiby bácsi, Johny bácsi, Purczi úr, Zozy, Suhi és jómagam.
Az útvonal a Kaposvár-Böhönye-Nemesdéd-Pat-Miháld-Sand-Iharosberény-Kaszó-Nagyatád-Kaposvár viszonylatában megtett 150 km volt. Purczi úr erre még kb. 140 km-t hozzátett Balatonlelléről indulván és oda érkezvén.
Első pihenőnket egy cigi erejéig Nagybajom előtt tartottuk, a szovjet emlékműnél, majd Böhönyére tartottunk. Útközben megcsodáltuk a két település közt, az erdő között megbúvó buszmegállóban az ott szolgálatot teljesítő hölgyet, akit élénk tülköléssel köszöntöttünk. : Tiby bácsi egy későbbi alkalommal vissza akar menni, hogy néhány fotót készítsen róla, a Betjárok és az egész SKM legnagyobb örömére és épülésére. J
Böhönye határában megálltunk a kukoricaföldemen, ahol szépen kel a tengeri, valamint megkóstoltuk a telek sarkában lévő cserifám termését. Még én sem ettem belőle soha. Apró szemű, de nagyon ízletes gyümi, csak még egy hét kell neki, hogy teljesen megérjen. Biztos jó páleszt lehet belőle ekecsülni. J
Innen Nemesdédre folytattuk utazásunkat. Megálltunk egy pillanatra a gyógyszertár előtt, hiszen ebben az épületben laktam 14 éves koromig, majd a református templom előtt táboroztunk le. A szemben lakó volt iskolaigazgatóm, a 87 éves Dobos Jenő bácsi, és Jenci fia jött elénk, és fogadott minket nagy szeretettel. Jenő bácsi sajnálattal közölte, hogy nem tudja megtekinteni járműveinket, mert leszakadt a retinája, és már alig-alig lát, így csak Jenci csodálta meg Simsonjainkat. A kölcsönös bemutatkozás után hosszas beszélgetésbe fogott Tiby bácsival, valamint közölte velem azt a nagyon lesújtó hírt, hogy Jenő bácsi hajdani Tomos Colibrije már nincs meg annál az egyénnél, akinek anno eladta, mert az széthajtotta és oda adta vasgyűjtő magyar állampolgároknak. 9 Pedig fentem a fogamat arra a motorra.
Közben utolért minket Piki és lánya is az ETZ-vel, valamint a polgármester, Halászi Attila is előkerült, aki bicikli nevű kerékpáron hozta a templom, és a közösségi ház (ami vendégház is egyben) kulcsát. A neves műemlékről beszéljenek a képek. Meghívást kaptunk a jövő évi falunapra, de lehet, hogy szeptemberben tartandó Gyümölcsnapokra is ellátogatunk.
Nemesdédről Mihád felé indultunk. Varászlón megálltunk egy pillanatra, ahol Purczi úr lencsevégre kapta Várnus Xavér 
nagyléptékű orgonaművészünk polgári peres ügyben elhíresült garázsát. Pat községnél léptünk át Zala megyébe, ahol elkezdődtek a lankák és emelkedők váltakozásai. A nap is egyre hevesebben tűzött, emelkedett az úttal együtt a hőmérséklet is. Sand község után motorom elkezdett gyöngülni, egyre lassabb lett, és a körfűrészhez hasonló hang jött belőle. No, kuplung azonnal behúz, 2-3 gázfröccs, karjelzés jobbra ki, oszt leállok. A többiek utánam. Ekkor történt meg a baj: Ahogyan lassultam, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, feltorlódott a konvoj. Ahogy pedig megálltunk, a leghátul motorozó Purczi úr - aki mindeddig lelkesen fényképezett és videózott - elbámészkodott egy kicsit, és rászaladt az előtte haladó Zozy Schwalbéjára, aki pedig jelezni felejtett el, hogy megállás van. Szegény Ádám akkora perecet vett, mint egy lakodalmas lepedő. Nagy lemezcsörömpölésre lettem figyelmes, meg arra, hogy Purczi úr igen leleményesen vízszintesen álló géppel motorozik, miközben könyökével radírozza az aszfaltot. A perecelést bánta Ádám könyöke, a tükör, jobb oldali lábvédő és irányjelző, a kipu hátsó bilincse, de le leginkább, ami sajnálatos, Ádám fényképezőgépe. Purczi úrnak már eleve rosszul indult a napja, amikor egyedül kellett útnak indulnia, mert Csöpi előző este bejelentette, hogy bekrepált a gépe, nem tud jönni. A kipufogó bilincset Tiby bácsi és Piki visszahajtogatták, szereltünk egy jó 20 percet. Ezalatt legalább lehűlt a motorom, meg valamelyest Ádám is túltette magát az elszenvedett izgalmakon. Na, elindultunk, irány Iharosberény. Pikivel megbeszéltük, hogy itt megállunk, és elbúcsúzik tőlünk, mert ? 1 órára otthon kell lennie. Igen ám, csakhogy a baj nem jár egyedül, de erről egy kicsit később.
Mindenki indított, Purczi úr előre startolt, kilométerek után sikerült csak utolérnem. Visszaérvén a 61-es útra, ismét láttunk a kereszteződéstől pár méterre, Nagykanizsa felé buszmegállót, az út mindkét oldalán. Az ott álldogáló hölgyek biztosan nem buszra vártak.JMegmásztuk a pogányszentpéteri emelkedőt, amitől egy kicsit tartottam, de gond nélkül bírta mindegyikünk gépe, sőt Tiby bácsinak még az első féket is húzni kellett, annyira megtáltosodott a Simsonja.
Így értünk be Iharosberénybe, ahol megálltunk a kaszói elágazásnál. Itt következett be a második gixer. Számolom a népet, de csak hatan vagyunk. Valaki hiányzik… Kicsoda? Hát Pikiék.
- - Pikiék hol vannak?
- - Amikor elindultunk, még ott voltak, jöttek ők is.
- - Nem előztek meg minket? Én nem láttam.
- - Áááá!
- - Várjunk egy kicsit, hátha lemaradtak az emelkedőn.
- - Nem hinném.
- - Indy induljunk, mert sosem érünk oda, innen már úgy sem jönnének velünk.
Ilyesmi párbeszédek zajlottak le, aztán indultunk. Senkinek eszébe nem jutott, sem nekem (és emiatt borzasztóan szégyellem a mocskos képemet) sem Piki barátjának, Zozzynak, hogy rácsörögjünk, hogy mi van velük. Bár, ez fordítva is igaz, Piki sem csörgött rám. Mindig a nyakamban lóg a mobilom, és rezgőre van állítva, tehát észreveszem, ha hívnak, még akkor is, ha nem hallom. Persze ezt előzőleg nem beszéltük meg. Ebből ismét leszűrhetünk egy tanulságot. Történt ugyanis, hogy amikor Purczi úr perecelése után elindultunk, mindenki rohant Ádám nyomában, és a nagy sietségben nem vettük észre, hogy Piki MZ-je nem indult. Ahogy később kiderült - miután már Nagyatádon Zozy felhívta - elment a töltése, egy biztosíték hibájából. De még akkor sem volt teljesen rendjén a kommunikációs csatorna, mert hozzám már úgy jutott el a hír, hogy visszafordultak, miközben éppen ellenkezőleg, igyekeztek utánunk. Na erről ennyit.
Kaszó előtt megállított minket egy zöldessárga láthatósági mellényes fickó, "securiti" felírással, és azon érdeklődött, hogy a vadász napokra tartunk-e? Mint kiderült ilyen látványosságot tartottak aznap ott. Tájékoztattuk, hogy nem éppen, ennek ellenére fejenként 200 Ft belépődíjat kellett kiperkálnunk. Hírtelen az jutott eszembe, hogy az ide vezető út épp olyan beton lapokból épült, mint a hajdani M7-es volt, ugyan az a feeling, tehát most mi autópálya díjat fizettünk. J
Kaszóban, az erdő szélén megpihentünk egy 20 percre, miután kis híján keresztül estünk 2 fekvőrendőrön. Szerettük volna megtekinteni Czinege Lajos ET. egykori "vadászkunyhóját", de akkora tömeg volt, hogy feladtuk ezt a tervünket. Inkább berúgtuk a masinákat, és Somogyszob érintésével haladni kezdtünk célállomásunkra, Nagyatádra.
Nagyatádra megérkezvén vettek a Betjárok kedvenc lerakatomban maguknak némi üdítőt, én Alföldi Kadarkát (kannás-tablettás), majd sógorékhoz igyekeztünk. Ott Ildikó asszony várt minket, aki a grillező helyen már rakta a tüzet, készítette elő a húsokat és a kolbászokat, szelte a kenyeret. Miközben készült a finomság, beszélgetéssel, a Veterán AM tanulmányozásával, szerelgetéssel múlattuk az időt. Purczi úrnak sikerült a letört irányjelzőét visszaekecsülni, úgy, hogy még működött is. Lehetőség nyílott különböző sportágak űzésére is: Íjászkodást, asztali teniszt, szoba biciklit és egyéb kondicionáló gépeket próbáltak ki a fiatalok. Közben megérkezett a legifjabb klubtag, Töpike is, aki rögtön nekiesett a motoroknak, különös élvezettel az apjáénak, meg Suhiénak. Hiába no, tetszik neki a piros szín. J
Az ebédet jó étvággyal fogyasztottuk el, mivel farkas éhes volt az egész társaság. Ebéd után Purczi úr indult elsőként haza, mivel őrá még várt egy jó 90 km-es etap a 68-as úton, meg a 7-esen, Boglárig, aztán indultak a többiek is, akiket Tiby bácsi vezérelt haza Kaposvárra. Én csak másnap indultam haza, magányosan, mivel anyósoméknál töltöttük az éjszakát, meg vasárnap még egy strandolás is várt rám.
Mindenki hazaért egészben és esőmentesen.
A következő túránk június 16-án lesz, amikor Csokonyavisontára megyünk a veterán kiállítás és börzére, és gyógyfürdünk is egyet. Addig is jó gyújtást!
Kaposvár, 2007. május 30.
