Események, Rendezvények:

Pest


Hogyvolt, mintvolt, mondjátok már...! Ez volt: SOT V1.0!

"Ismételten megrendezésre került a Hajdú-Bihar megyei régió már-már hagyománnyá váló nyár végi nagy túrája." Kezdhetném beszámolómat ezzel a mondattal, de akkor nem mondanék igazat. Július végén még gondolatban sem létezett a kirándulásunk terve, én magam nyeszeregtem a fórumban, hogy legyen mán' valami, hát ezért építettem össze a motorom? Láss csodát, egy hét múlva igazi meglepetésként ért a hír, lesz egy remeknek ígérkező túra Miskolcra, amely a célpont következtében interrégiós találkozóként is megállja majd a helyét! Az egész Szabó Lajos klubtag műve, ő vette a fáradtságot, hogy ne maradjunk rendezvény nélkül (Persze ne feledkezzünk meg a szervező segítőiről sem! - Dreamer).

Végre elérkezett a nagy nap, reggel 6:30-ra volt megbeszélve a gyülekező.
Nekem személy szerint a város másik végébe kellett eljutnom, és tekintve, hogy Debrecen nem kis város, ez az út bizony beletelik egy kis időbe (Főként Attila - kemény - 45 km/h tempója mellett, hát így csak lámpától lámpáig jut, ezért hosszú az út!- Dreamer). Így 6:22-kor, amikor édesanyám tudtára adtam a gyülekező idejét, ő kijelentette, hogy én bizony már elkéstem. A korábbi tapasztalatokból merítve én csak legyintettem szavaira, s nekiindultam a gépsassal. Hogy feltevésem nem volt hibás, mi sem bizonyította szebben, hogy Szűcs Imi előttem száguldott el, és útközben Szabó Lajossal, és frissen beszervezett kollégájával, Molnár Lajossal és fiával, Mátéval is összefutottam. A Mol kúton, a gyülekezőhelyen még összevártuk az embereket. Miután Veres Janika is megérkezett kómás és vizes fejjel 125-ös Suzuki-jával, hátul öccsével, Ádámmal, elkerülhetetlenné vált az indulás. Szabó - roadcaptain bá'- Lajossal az élen nekilódultunk a 35-ös úton jó 50 km/h sebességgel. Az időjárás sajnos nem a várt képét mutatta, sűrű felhőzet takarta el a napot, így érthető, hogy nem akart melegedni az idő (azért mi a hét közben eléggé figyelgettük a fellelhető időjárás portálokat, és bizony várható volt a borongós idő, szerencsére nem sokáig tartott - Dreamer). A motorokat Bihari Tamás apukája, Laci bácsi kísérte utánfutós autójával, de nem volt rá szükség (ez pontosan úgy helyes, hogy az autós mentésre nem volt szükség, mert :) - Dreamer), olyan hibátlanul ment a csapat, a motorok tökéletesen teljesítettek, nem kellett megállnunk kényszerűségből. De amúgy sem pihentünk sokat, első pauzánkat Görbeházán ejtettük meg. Pihentettük a motorokat, Szűcs Imi pedig a hátsó helyzetjelzőjét próbálta visszavarázsolni (Persze akkor nem nagy sikerrel :) -Dreamer). Végül kiderült, hogy a gyújtáskapcsolóról csúszott le egy saru. Hamar indultunk is tova, egészen a tiszaújvárosi MOL kútig. Itt sokan tankoltak, aztán beütött a krach, szörnyű baj (Ah, tényleg, ez nem igaz, ekkora rettenetes bajt :) -Dreamer)! Az egyik Simsonnak elveszett a kulcsa! Kerestük 10 percig, majd Dreamer csinált gyújtást a gépre (az a helyzet, hogy Lajos és én toltuk arrébb a gépet a kúttól (mert útban volt), úgy tünt, hogy akkor veszett el a "kulcs", többen javasolták az alternatív "kulcs" használatát amit én megtettem, tehát nem az én érdemem - Dreamer), és uzsgyi tovább. Egészen a tiszaújvárosi Tesco parkolójáig vezetett utunk, kemény 1 km-es szakasz lehetett (Nem is nagyon bírták a motorok a hosszú utat, ezért kellett megpihenni :) -Dreamer), de még ott találkozónk volt Sanyóval. A parkolót hirtelen megtöltötték a vandál Simsonosok , azaz mi, ugyanis először nem láttuk Sanyót és Kawasakiját, így kutatni kényszerültünk. Hamar megtaláltuk, de a Kawával nem egyedül érkezett Sándor régióelnök úr, Ildikó is vele tartott. Kis lézengés, pihenés, öröm, ugyanis megkerült a gyújtáskulcs is a zseb mélyéről, majd irány Miskolc.

Az idő sokat nem javult, sőt, még a szél is feltámadt, de legalább nem esett az eső (Pedig ez a túráinkon igazán hagyomány lehetett volna :) De nem! - Dreamer)! Folytatódott remek szériánk, nem volt műszaki hiba az út hátralévő részében sem. A Muhi leágazásnál végre egyesültünk a Miskolci régióval, itt viszont már kibújt a napocska. Ismerkedés, gépnézegetés és fotózás követte egymást, majd most már a borsodiak vezetésével motoroztunk Kistokajon keresztül Miskolc felé. Mikor végre beértünk a megyeszékhelyre, hatalmas emelkedők tördelték meg a csapatot (hát nem is tudom, én úgy emlékszem, hogy az Avasi lakótelep útja volt az a "hatalmas emelkedő", hehe - Dreamer), nem csak én a Schwalbémmal :). Már azt hittem sosem érünk el a szállásra, de egyszer csak lelassítottunk, és feleszméltem, hogy ez már a Miskolci Egyetem, előttünk pedig az E/2-es Bólyai Kollégium terül el! Amíg Lajos a szobák kulcsait intézte, Dreamer a miskolciakkal tárgyalt, hol lehetne egy jót táplálkozni, olcsón. Útközben új társ is csapódott hozzánk, Dreamer bennfentese, id. Czecze János, Apus, Keeway Superlight 150 típusú mocijával, aki szintén igyekezett minden óhajunkra kitalálni valamit. A nagy tanácskozás közben Lajos visszaérkezett, megindult a tömeg a sok motyóval az első emeletre. Én kíváncsi voltam, hogy néz ki a kolesz belülről, ugyanis édesapám is itt lakott pár évig egyetemista korában. Gyorsan becuccoltunk, és gyönyörködtünk a felújított és újrabútorozott 4 ágyas szobákban. Faternak igencsak leesne az álla, ha ezt látná! Sok kolit még nem láttam belülről, de újdonságként ért, hogy még saját hűtőnk is volt! Sokáig nem időzhettünk itt, mivel a miskolci banda kint várt minket.

Rögtön ebédelni mentünk. Idegenvezetőink pazar helyre (Miskolc-Tapolca) vezettek minket, mindenki megtalálta számítását, lángos, hal, gyros, vagy saját szendvics. Ebéd közben csatlakozott Rádiós, akit a felesége Margó is elkísért. A hosszúra nyúlt ebédidő után a csapat egy nagy TV toronyhoz, az Avasi kilátóhoz vonult (csak annyit szabadjon hozzátenni, hogy eredetileg kilátókét funkcionált az építmény, később használták ki magaslati lehetőségeit - Dreamer). A kilátóban aztán Apus heves mutogatásba kezdett, próbálta onnan bemutatni lakhelyét, dacolva a 100000 Ft-os büntetés fenyegető veszélyével (ez most nekem nem tiszta, de Dreamer kérte feljegyezni a jegyzőkönyvbe) (Az urban legend szerint, aki engedély nélkül "idegenvezet" közterületen, annak a büntetése akár 100e Ft is lehet, Apus ezzel a büntetéssel dacolva, mutatta be nekünk a nevezetességeket néhány szóban - Dreamer). Dreamer és felesége, Marika aktívan részt vettek ebben, hiszen valamelyest ismerik a várost, én viszont bambán, a hosszú út fáradalmai miatt megtörve (El bírjátok képzelni, ahogy Attila bambul? Áááh, dehogy :) - Dreamer), néztem a hosszú völgyben elterülő várost, sehogysem akadt rá a szemem az Apus által mutogatott nevezetességekre (hát persze, mert mindig más irányba nézett a szentem :) - Dreamer). Ezután kis kitérőt tettünk a nemrég felújított Hősök terére. Utána pedig megtekintettük a teljesen felújított Tiszai pályaudvart. Igaz itt nem időztünk, csak kutyafuttában, khm.. akarom mondani motorfuttában tekintettük meg. Innen kis kerülővel a belvárosba igyekeztünk, azonban útközben sajnos Molnár Lajos Simson Endurója felmondta a szolgálatot, kosz került a karburátorba (barátaim, hamég láttatok rozsdás tankot :) - Dreamer), gyorsan felpakoltuk az utánfutóra, és mentünk is tovább. Egészen a Virágóráig tartott a motorozás. Ez egy bazi nagy vekker a földön, a belvárosban, a Városház téren. A számok virágokkal vannak kirajzolva, és a méretes kis- és nagymutató végére virágzó növények voltak beültetve, a mutatókat pedig kis kerekek hajtották meg, hogy az óra járjon. A Virágórát körülülve pihengettünk, néha (percenként) felkiáltott pár ember: "Mozog!", értve itt az óra mutatójára. Három óra után pár perccel továbbálltunk, a nap utolsó nevezetessége, a Diósgyőri vár következett. A vár közelében azonban egy kiváló fagyizó is volt (És valóban! Apus javasolta ezt a fagyizót, ritkán lehet ilyen finom fagyit találni, bár később olvashatjátok, hogy ennek is van "hátoldala is" - Dreamer), így először mindenki fagyizott egy jót (120 Ft/gömb) (<- erről beszéltem :) - Dreamer). A várban sajnos a Diósgyőri vigasságok nevű rendezvény előkészülete volt, így nem tudtunk bejutni, de kívülről sikerült megcsodálni ezt a csodálatos építményt. A miskolci bajtársak a parkolóban elbúcsúztak, másnap reggel 9-re volt megbeszélve az új találkozó velük, a kollégium előtt. Mivel a várnál sok keresni valónk nem volt, ismét elindult a csapat, Tapolcára (ahol ebédeltünk), ugyanis bobozni akartak a simsonosok (Nos, Lajos és jómagam összedugtuk a fejünket, hogy láttuk a bobozási lehetőséget Tapolcán, és ez igen jó, ezért menjünk oda. Lehet, hogy nem mindenkinek találtuk el az igényét? - Dreamer). Még megtekintettük Miskolcot egy út széli kilátóról is. Németh -Javszer- Csabi, a A B-A-Z. Megyei Régió nagyérdemű tagja (aki eddig is a vezető pozicíóban irányította csapatunkat), a Csermőkei úton vezetett vissza minket Tapolcára. Ez egy kanyargós tényleg hegyes dombos út. Az út egyik helyéről egészen jól látható az egykori Lenin Fohászati, khm... elnézést Kohászai Művek megmaradt gyáregységei. Egyszerre monumentális, és szívszorító látni, hogyan megy tönkre. A Mibob, a Miskolci bob igen népszerű volt, hatalmas sor kígyózott a pénztár előtt, ám a kitartó motorosok ezzel nem törődve feljutottak, sőt, Dreamer hatszor is lesiklott a pályán (Persze ez nem csak Dreamer-en múlott :) - Dreamer)! Lehetett még csónakázni egy susnyákos???? (kéretik nem sértegetni a tavat!!! - Lajos) tóban, vagy csak egyszerűen leülni. Veres Janikának sikerült összefutni egy jó barátjával is. Közben megérkezett Szanyi Tibi, autóval! Elég sok időt töltöttünk el itt, mire összegyűltünk már késő délután volt (az a késő délután inkább kora este 7 óra...- Dreamer).

Még visszatértünk szálláshelyünkre, állítólag csak az én kérésemre (bizony, EZ ÍGY VOLT! Lásd később - Dreamer), mert fogytán volt a benzinem, de az előre kimért olajat a szobában hagytam (na tessék, ki lenne, ha Attila, aki az életet jelentő olajat a szobában hagyja - Dreamer). 15 perc után ismét motoron voltunk, immáron Dreamer vezetésével (Aki végülis egy pici kanyarral, de a célhoz juttatta a csapatot - Dreamer) a Szinva-parkba tartottunk, evészet céljából. Közben erősen besötétedett, és szerencsére a benzinem is elfogyott :( . Viszont 200 m-re voltunk a Szinva-parktól és az Esso kúttól! Sebaj, öntött a tankba Bihari Laci bácsi 0,5 liter benzint, majd elmentem tankolni, többen velem tartottak. Tankolás után Dreamer összevont szemöldökkel lépett hozzám (mielőtt Attila olvasatában is elolvasnátok a történteket, leírom, hogy miért vontam össze a szemöldököm! Az időnk fogytán volt, és az volt a terv, hogy leparkolunk a motorokkal, Attila megvár minket és ha valaki visszaszállingózik a parkolóba, akkor felváltja és elmehet tankolni, ergo minimális időveszteség. Erre a cuki kis Schwalbes barátunk, egyből robogott a benzinkút irányába, nem törődve a tervemmel... -Dreamer), és fenyegetőleg felszólított, hogy ilyen még egyszer ne történjen, azaz ne mérjem ki így a benzint. Mivel csak miattam tértünk be a kollégiumba, nekem kellett vigyáznom a motorokra a parkolóban. Éppen kapóra jött a szabadidő, elvégeztem pár kisebb javítást, ellenőrzést a motoromon, ugyanis egész nap egy fingnyi időnk sem volt (hogyhogy fingnyi? Fingnyi a motoron kell ügyesen... -Dreamer), mindig akadt valami program! Mire mindenki visszaért a kajálásból vagy a vásárlásból, elindulhattunk végre vissza a koliba, számomra vége volt a napnak, a többiek viszont még készülődtek az esti eseményre, a barlangfürdőre. Én sajnos nem tudtam velük tartani, mivel a fürdőruha és a törölköző helyett a pótgyújtást és a szerszámokat részesítettem előnyben a táskában. Hamar le is feküdtem, a többiek nem tudom mikor érkeztek vissza. Az biztos, hogy jól érezték magukat a fürdőben, és az is, hogy este kicsit kirúgtak a hámból páran, Szűcs Imi és Ildikó egy percet nem aludtak.

Reggel 8 órakor Szabó Lajos fitten kopogtatott végig a szobákon, fel is kelt a nép, de Janika az esti események következtében igen passzívan reagált (ez enyhe kifejezés, NAGYON passzívan :) - Dreamer) az ébresztgetésre, hosszas próbálkozások után végül Rádiós Józsi rázta ki szerencsétlent az ágyból, persze előtte még letesztelt rajta pár idegesítő csengőhangot is, sikertelenül. Közben már rotyogott a tűzhelyen a Sanyó féle chilisbab-kukorica mix, szépen áramlott is a sok ember a finom illatokra, alig maradt valami a konzervekből, megbízható források szerint pontosan hat darab konzerv maradt érintetlenül.
Az utcán pedig nagyban ment a szerelés, karbipucolás, Molnár Lajos gépét ügyesen felélesztették. A reggelit követően összepakoltunk, és elhagytuk végleg a szállást. Még volt egy kis riadalom, Janika farolgatott a járdán finoman szólva. Valójában zakózott eggyet. (ez köszönhető volt, az előzőekben részletezett fáradságnak, és a doboz súlyának, amit Janika nem processzált be a műveletbe. Ádám legfontosabb és legelső kérdése báttyához a történtek után: "Janó! Ugye a motort nem törted össze???" - Dreamer)

Először Lillafüredre tekertünk el, gyönyörű utakon. Parkolás után egy nagyobb csoport a Szent István cseppkőbarlangot tekintette meg. Igazi gyöngyszem ez a barlang Lillafüreden, 700 méteres séta a barlangban oda-vissza. Az idegenvezető a barlangban sok érdekességet elmondott, ilyen sztalagmit, sztalagtit meg sztalagmát dolgokat. Következett a sétálgatás, a vízesés megtekintése. Sikerült beszélgetnem a miskolci klubtagokkal is. Szűcs Lajos osztotta az észt aparkolóban, először csak nekem és Váradi Lacinak, majd később a többieknek is (nos, erről nem tudok semmit, azért kivánics lennék miről van szó! - Dreamer), miután visszatértek a felfedező útról. Még vártunk egy kicsit, persze megint Dreamerékre (mi pontosan érkeztünk, hehe Ti voltatok ott hamarabb... - Dreamer), majd elindultunk Bükkszentkeresztre. A hajam is égnek állt, olyan meredek emelkedőkön kaptattunk fel, először még kettesben is elment a Schwalbém, de az utolsó szakaszon már egyesben kellett agyonforgatni a gépet. Bihari Tamás is megelégelte a eszement szétprögetést az S50-esével, és 100 m-re a végcéltól leállította a motort. Kis tisztáson kis pihenő, majd tovább, már csak lefelé. Na most jött a legnehezebb része az útnak, keskeny aszfaltúton gurultunk le, a sok kanyar és a szembejövő autóforgalom mellett az útra verődött kavics és homok nehezítette meg a közlekedést. Láttunk is egy pórul járt Opelt, csak az oldala látszott ki az út szélén, úgy belefordult a szakadékba. Már csak a hazaút volt hátra, egy Mol kútnál elbúcsúztunk az utolsó miskolci motorosoktól, Apus kivételével. Apusnak ugyanis befutott a fia, valami 800-as géppel (Honda VRF - Lajos), segítségükkel jutottunk ki Miskolc város útvesztőjéből, egészen Ónod végéig kísértek minket.

Az időre rá se lehetett ismerni, jó meleg volt. Megfogyatkozva folytattuk utunkat, Lajos ismét a konvoj élére állt, és meg sem álltunk a Tiszaújvárosi Shell kútig, ahol pedig Sanyóéktól és Sándor Jánostól vettünk búcsút. A műszaki hibák szerencsére elkerültek minket, felvettük a szokásos 50 km/h-s sebességünket, és meg sem álltunk a debreceni Böszörményi úti Mol kútig. Itt érzékeny búcsút vettünk egymástól, és hazamentünk.

Elég fárasztó volt ez a két nap, de megérte elmenni! Remélem, jövőre is lesz hasonló rendezvény, én biztosan ott leszek! (Remélem is! - Dreamer)

Balogh Attila


Szabó Lajos kiegészítése, avagy így látta a főszervező:

Amikor Attila azt írja az elején, hogy "Július végén még gondolatban sem létezett a kirándulásunk terve" majdnem beletrafált, mivel kb. ekkor kezdett el körvonalazódni a túra gondolata. Július közepén beszélgettünk Dreamerrel, hogy tarthatatlan a helyzet, mivel az idén se Bortúra, se a helyette betervezett gyomaendrődi program nem lesz megtartva. Valamit ki kellene találni. Zoli még talán valami olyasmit is mondott, hogy csak akkor lesz valami, ha megszervezem (Ugyanis a jelen helyzetben Lajos volt, az aki munkaidejéből egy picit tudott csípni, hogy nyugodtan megszervezze a túrát! - Dreamer). Akkor csak annyit ígértem, hogy majd nézegetem a térképet lehetséges túra célpontokat keresve, majd elutaztam egy hétre.

Amikor egy hét múlva hazajöttem két túra javaslata volt a tarsolyomban. Mivel a másikhoz feltétlenül szükséges a jó (strand) idő is, így azt jövőre halasztottuk. A következő másfél hét az internet faggatásával telt. Először szálláslehetőség után kutatva, majd a lehetséges látnivalókról tájékozódva (nyitva tartás, belépők ára stb.). Természetesen Zolival sokat egyeztettem, majd megegyeztünk az időpontban, és hogy feltétlenül ki kell írni, hogy legyen idő mindenkinek jelentkezni és rákészülni.

Megtörtént a kiírás és csak ekkor jött az ötlet, hogy ebbe a miskolciakat is be kellene vonni. Két előnye is lenne a dolognak. Először is összeismerkedhetnénk velük, másodszor pedig ők sokkal jobban ismerik a városukat és környékét, vagyis kalauzolhatnának bennünket. Így felvettük a kapcsolatot Németh - Javszer - Csabával. Nem is gondoltuk, hogy ennyire komolyan veszi a kérésünket, és profi szervezésbe kezd. Kiírást készít, melyben meginvitálja a teljes régiót a közös túrára, majd csapatostól elénk jönnek a Muhi elágazásig, és a két nap alatt folyamatosan vezetik kis csapatunkat egyik látnivalótól a másikig.

Hagy említsem meg őket név szerint is:

  • Németh Csaba
  • Szűcs Lajos
  • Váradi László
  • Pálinkás Valentin
  • Varga Péter
  • Serflek László
  • Zábrátzky László
  • Lövei Márk

Nem tudjuk elégszer megköszönni nekik. Talán tudjuk viszonozni, ha egyszer ellátogatnak Debrecenbe...

Dreamer felvette a kapcsolatot id. Czecze János - Apussal, aki Keeway-jel rója az utakat (márkatárs). Tőle első kézből kaptunk információt az egyik úttal kapcsolatban, amelyet alternatív útvonalként vettünk számításba. Jó lett volna a Bükkön keresztül hazajönni, de a Bükkszentkereszt - Cserépfalu út járhatatlan minősítést kapott, így ezt a kóbor ötletet elvetettük. (Ez lett volna az útiterv: Bükkszentkereszt - Cserépfalu - Mezőkövesd - Poroszló - Tiszafüred - Debrecen). Ekkor még nem is sejtettem, hogy Apus is mennyi segítséget fog nyújtani nekünk. Neki is óriási köszönet.

A tavalyi Bortúra II után nagyon féltem, attól, hogy érdektelenségbe fullad a túra. Tavaly ugyanis - nagyjából ugyanebben az időpontban - a Bortúrára csak négyen mentünk el a régióból, és szégyenszemre Simsonnal nem is volt senki. Sanyó és Bori a Kawasakival, GaBo és én Renault Clióval. Csak ezért nem mondtuk le, mert a pesti vezetőség is be volt jelentkezve, és így már lettünk nyolcan. Nos ilyen előzmények után már 8-10 fő jelentkezésének is örültem volna, de az álmomban sem fordult meg a fejemben, hogy akár húszan is lehetünk, mert végül ennyien voltunk. Külön örülök annak, hogy több feleség és más családtag is velünk tartott, így elmondhatom, hogy egész családias volt a légkör (és a kísérő autó sem maradt üresen). És végre én is rá tudtam venni a nejemet, hogy eljöjjön. Remélem, hogy az asszonypajtások nem csak egyszeri alkalommal csatlakoztak hozzánk.

Újdonság volt számomra a road captain (magyarul csapatvezető) szerep, mivel én általában hátul szoktam motorozni. Sajnos az ebben a szerepben eddig profi módon teljesítő klubtársak vagy nem tudtak eljönni, vagy autóval jöttek, vagy útközben csatlakoztak... (Nádházi Józsi'bá, Rádiós Józsi - Dreamer) Így, mint szervező - Dreamer határozott kérésére (mész a sor elejére, és kész... - Dreamer) - kénytelen voltam az élre állni. Rutinosságomat igazolja az a tény, hogy Józsánál a csapat hátsó felét sikerült is elhagyni. Néha magam is meglepődtem, hogy még mindig az úton megyek, mivel állandóan a tükröt és a sebességmérő órát figyeltem, és csak néha az utat. Nem is gondoltam volna, hogy elől menve nem is egyszerű feladat egy adott sebességet tartani. Ha kicsit is elbambultam (hogy ebben a csapatban mindenki bambul, és senki sem motorozik :) -Dreamer) máris lassabban vagy gyorsabban haladtunk, kinek-kinek az örömére (igen, itt elsősorban Attilára gondolunk...- Dreamer) .

Örülök annak, hogy komolyan vettétek a kiírás "szigorú feltételeit" és csak üzembiztos motorokkal jöttetek. Így nem szerelgetéssel töltöttük az időt, és tudtuk tartani az előre meghatározott sebességet (50 km/h), még az Attila bejáratós gépével is (Ennek nagyon örültünk!!! - Dreamer).

A két nap programjának csak a fő csapásirányát terveztem meg (főbb látnivalók), és úgy gondoltam, hogy a körülmények függvényében majd rugalmasan kezeljük. Örültem, hogy a miskolciak szinte kész útvonaltervvel jöttek, így teljesen rájuk hagyhattuk a program alakítását. Szombaton először bánkódtam, hogy a Diósgyőri várat az esti Diósgyőri Vigasságok miatt nem tudjuk meglátogatni, de utólag már örülök neki. Aznap derült ki, hogy egy nemrég átadott bob-pálya is leledzik Tapolcán, így hirtelenjében úgy döntöttünk, hogy irány bobozni. Ettől jobban nem is dönthettünk volna. Óriási meneteket zavartunk le, és iszonyatosan élveztük a dolgot. Egyesek még a bukósisakot is felvették - ha már bobról van szó - nem kis látványossággal szolgálva a nagyközönségnek. Számomra legemlékezetesebb, amikor Rádióssal mentem egy kört. Sajnos a fék kezelését átengedtem neki. Ez az őrült nem tudta, hogy mi az a fék, nem kis frászt hozva rám a pálya teljes hosszában. (Sanyó pedig Dreamer vezetésével Lajosék előtt érkezett... Hogy Nórát (nem pontosan) idézzem: Dreamerék mögött Ti csak vánszorogtatok... - Dreamer) Bihariék még egy kis csónakázásra is beneveztek.

Nagy élményt jelentett nekem a másnapi hegyi motorozás. Jó kis emelkedők, lejtők és rengeteg kanyar, közben gyönyörű környezet. Óriási volt. A miskolciak galád módon elvezettek minket Bükkszentkereszten egy akkora emelkedőre, hogy az alföldi sík terepre hangolt finom motorjaink, majdnem behaltak a gyönyörűségtől. A bőgő (szétpörgő) motorok hangját és a környéket beterítő kipufogó füstöt még sokáig fogják emlegetni a helyiek.

Mindig is irigyeltem a pesti (és környéki) klubtársakat a Visegrádi túra miatt. Szép környezet hegyekkel, vár, jó kanyargós motorozás, emelkedőkkel és lejtőkkel, bobozás stb. Minden, ami nekünk nem adatott meg itt az alföldön. Ez után a túra után már nem fogok irigykedni, hiszen ezek mind megvoltak nekünk is, sőt magasan túl is teljesítettük azt.

Azt hiszem a túra célpontjának kiválasztása jól sikerült, mivel Miskolc és Lillafüred rengeteg szép és érdekes látnivalóval várt minket. Mindegyik megtekintésére nem is volt elég idő. Menjünk el jövőre ismét? Köszönöm mindenkinek, aki részvételével emelte a túra színvonalát. Ilyen lelkes kis csapatnak érdemes volt szervezni. (Lehet, hogy máskor is rávetemedem??? Mit szólnátok egy...)

Szabó Lajos


Dreamer - Ami talán kimaradt...

Szóval, az a helyzet, hogy a nagyszerű bobozás és vacsora után, a nap egyik fénypontját akartuk meglátogatni. Ez nem volt más, mint a Tapolcai Barlangfürdő. Annak idején még porbafingó koromban voltam a Barlangfürdőben. Mára ez már teljesen megváltozott. Az idők szelével egy nagyon csodálatos komplexum lett belőle. Itt mindenki megtalálja a kedvének való szórakozást. A B-A-Z Megyei Régióból sajnos csak Szanyi Tibi kísért el minket.

Némi késéssel (21 óra helyett, majdnem 22 óra magasságában) érkeztünk meg az ojjektumhoz. A tickettek megváltása után (a mai napig nem tudom, hogy mire volt jó a különböző színű óra, amit a csuklóra lehetett kapcsolni), bevetettük magunkat a sűrűbe. Először is szokatlan volt a koedukált öltöző. Férfiak nők, együtt, Időbe telt amíg rájöttünk pontosan mit és hogyan...

Nos ahhoz képest, hogy éjszaka volt, mondhatni teltházzal üzemet a fürdő. Az előteremben kiválaszthatta az ember, hogy merre indul. A csapat szétszéledt, de aztán hamar egymásra találtak. A belső részen volt olyan terem ahol a víz folyamatosan keringett, és mindenféle erő nélkül körözhettél. Megtalálható volt a dögönyöző. Volt csillagterem ahol érdekes hangokat és fényeket lehetett találni.
Ezen kívül volt Kagyló terem és Római terem (punnyadós), aztán lehetőség volt a szabadban két medencét is igénybe venni (az egyik 28 fokos brrrr, a másik 32 fokos (a külső 20-22 fokos hőmérséklethez képest, de jó meleg volt...). Aztán visszatérvén a felderítésből összefutottunk Lajosékkal. Innentől közösen jelöltük ki az irányt. Először visszamentünk a keringetős részbe. Itt ugyanis a csapat nagy része összejött, és nagy csapkodások és fröcskölések mellett azon voltak, hogy Rádiós Józsit a víz alá nyomják. Nos Rádiós nem egyszerű legény 6 fiatal megfeszített erejével tudták a víz alá kényszeríteni. Ez igen. Nagyon jó volt a hangulat.

Lajossal kicsit melegebb (de nem a melegedés miatt :) ) vizekre vágytunk, így zárásig a thermál medencében töltöttük az időt. Itt voltak Molnár Lajosék is, szóval már nem éreztük magunkat annyira egyedül.

A záráskor még volt egy kis kavarodás (pl. Rádiós rám akarta törni az öltözőt, hogy átjusson a másik oldalra :) ), mire mindenki megtalálta helyét és el tudtuk hagyni a Barlangfürdő területét.

Szerencsénkre az előzőleg a parkolóban hagyott motorok és autók is a helyén voltak, tehát mindenki szerencsésen hazatért.

Szatmári Zoltán - Dreamer