Események, Rendezvények:

Pest


Vekeri-tavi kolbászolás - Sanyo szemszögéből

Legmerészebb reményeinkben sem szerepelt az, hogy olyan fegyelmezett és segítőkész lesz a csapat, hogy a borongós idő ellenére is többen jönnek el mint amennyien jelentkeztek. A Vekeri tóhoz készültünk, ami nem messze van Debrecentől, és igen kedvelt kirándulóhely.

Jómagam 5 órakor keltem 4 óra alvás után. Semmi borongós idő, mehetünk! Irány valódi cetszalonnáért a nagymamihoz, defektjavítóért a kútra. Bejártam a várost, amikor hívott az uncsitesóm, Kanda Tamás, hogy nem bír menni a motor. Átszaladtam hozzá, karbitisztítás. Kiderült, hogy csak az volt a gond, hogy sok olaj löttyent a benyába. :) Felhígította és jó lett.

8 órakor indultunk Hajdúnánásról, verőfényes napsütésben, ketten. Vártuk a Nánási NAGY Simsonosokat de nem jöttek. Mire a Tesco-hoz értünk 50 km-t mutatott a kilóméteróránk. A Városban mindenhol buli, és nagy forgalom volt, a találkahelyünket elfoglalta egy zsibvásár. Összegyűltünk kicsitt arrébb, már majdnem mindenki ott volt, amikor Józsi Bá felhívta Dreamert, hol vannak. Hát itt!! Picivel arrébb. Próbáltunk odamenni, de mindenki csak rugdosott. :)) Majd nagy tolóverseny, és driiinnnnnn-drinnn!! Figyelt is bennünket a zsibvásár, hogy miért torlaszoljuk el az utat ekkora forgalomban. Néhány fotó, és INDULÁS!

Gyönyörű volt a nagy sor. Mindenhol lámpát kaptunk, csak araszolva tudtunk menni, szegény Dreamernek úgy kellett szlalomoznia, mint ha maga lenne. Pedig több mint 10 motoros követte. A legforgalmasabb útkereszteződésben a sétáló utca végénél egy nagy kipuff durrantást is produkált a lámpa előtt. Lett nagy odafigyelés. Megvártuk a zöldet, indulunk elölről, pufff!! Megint durrantás. Szegény Dreamer megállt a villamossínen. Szerencsére ki tudtuk kerülni, bár én is tétováztam, mi legyen. Levezényeltem a csapatot a járdára. Ekkor kaptuk az eligazítást az ETZ-s Alex-tól, hogy ez így nem lesz jó, mellénkjönnek az autók, valaki beparázhat és szétszakad a sor. Tudtunkra adta, hogy halszálkában, cikk-cakkban mennyünk. Dreamer eközben kicserélte a ludas hibás gyertyát, és megjavult a moci. Ekkor egy merész elindulás következett a nagy kocsisor között de szerencsére segített egy rendes autós.

Jó félóra után végre elhagytuk a lámpákat, kishamar egy gyönyörű forgalom nélküli erdei útra értünk. Váltogattuk Dreamerrel a vezetést, majd belehúzott. Ekkor hatalmas füstfelhőt láttam a tükörben. Mindenki rágyorsított. Végül kiderült, hogy a száguldozás oka, hogy fényképet akart rólunk csinálni... :)) Bocs! Kicsit haladtunk, és máris megláttuk a tavat. El sem hiszem, hogy pont olyan, mint amit lerajzoltam, és kiraktunk a régióoldalra. :)

Letelepedtünk, Szilágyi Feri jóvoltából fellobbant a slambuc főzőhely lángja, de a kolbászoló tűz csak nem akart nekem begyulladni. A Kedves Simsonosok hűségesen hordták a benzint a tüzemre kupakszámra. Lett is lángja... :)) Kiderült, hogy senki nem hozott valódi cetszalonnát, hogy azt jól megsüsse. Szépen ment a beszélgetés, megérkezett az indexjavítás után Bill bácsi, majd Balogh Attila a kis babettával jogsi nélkül.

Előkerült a 120 centis nagyfejsze!! Mi a fene! Hát nem fát vág vele valaki?? Dehogy, a Simsonját üti-veri! Odamegyünk, hát a lábtartó hátrafittyent hatvannál a nyers füvön. :) Szerencsére az átázott föld jól fogta az esést, és a nagyfejsze újjá varázsolta a motort.

Már terveztem, hogy fogom leteríteni a napra a pokrócot, amikor eleredt az eső. Elkészült a slambuc, megsült a szalonna. Kerestünk egy fedett padot a tóparton, és jóízűen elfogyasztottuk az ételeinket. Az eső nem sokáig tartott, de utána sokat beszélgettünk már ha így összetömörült a banda.

Én álltam a délutáni körtúra élére a tó felé. Merre mennyek, azt sem tudtam, elindultam a sár felé. Volt nagy dagonyázás, rugatás. Összekentük a gyönyörű motorokat, amikor megálltunk kicsit, valaki előre ment, és jelentette, hogy sokkal szebb sárgödört talált. Ekkor beijedtünk tőle, és elindultunk a feljövő esőfelhő felé vissza. Más nyomon mentem mint addig, 10 centi vízzel fedett füvön. Jobb volt, mint a sárgödör.

Bevártuk egymást a focipályán, és néhányan egykerekező bemutatót tartottak. Sajnos gyorsan fel kellett szednünk a sátorfát az eső közelsége miatt. Hazafelé hatalmas fényképezésbe kezdett Dreamer és az ETZ-s kedves felvezetőnk. Debrecenben jött egy csoportkép, és a búcsúzkodás. Dreamer elkísért bennünket hajdúnánásiakat a Tescoig. Köszi! Ekkorra olyan felhőszakadás volt, hogy azt sem láttam, merre vagyunk. Szerencsére az egyenes volt a jó irány, szakadó esőben tettünk meg 20 kilómétert, mire beelőztük az esőt, vízzel teli cipővel és alsógatyával vágtattunk a felhő előtt. Majd ismét egy kis elázás hazáig, kb. 20 kilóméteren.

Az utunk összesen 150 kilómétert tett ki, és elmondhatom, nagyon jól éreztük magunkat. Reméljük mindenkinek tetszett, és a legközelebbi elázós túrára is eljönnek. :)

Sanyo


A Vekeri Tavi kolbászolás beszámolója - Dreamer szemszögéből

Hát végre eljött az a nap, amikor végre a motorjaink nyergébe pattanva valamelyest szervezett formába nekilenüljünk a túrhának!

Nem kis aggodalom előzte meg az indulás napját. Ugyanis a meterológia (utólag bevallhatjuk, hogy helyesen) esőt jelzett előre. Pénteken szakadt, csak remélhettük, hogy el tudunk indulni. Sanyó este azzal hívott, hogy írjam ki a szájtra, hogy elmarad. Ekkor javasoltam neki, hogy várjuk meg a másnap reggelt és akkor döntünk.

Másnap hajnalban (7 óra körül) cseng a telefonom, Sanyó hív. Örömmel újságolja, hogy hétágra süt a nap és már a motorokat hangolják.

Majdnemhogy időre megérkezett Alex haverom is (ő rendhagyó módon ETZ 250-nel). Együtt indultunk el a megbeszélt talákozóhelyre. Miután megérkeztünk láttuk, hogy egyenlőre senki sincs. Hívtam Sanyót, hogy merre kolbászol. Erre ő válaszolta, hogy jönnek felénk és már vagy tíz motoros van velük!

HÁÁÁTTT nagy meglepetésemre jöttek és jöttek a motorosok. Volt hát nagy csodálkozás. Időközben telefonoztam Bill báttyónak, ő sajnos indexhiba miatt csak később csatlakozik hozzánk. Sütött a nap és lassan közeledett 10 óra. Már melegítettük a motorokat mikor még érkezett hozzánk két srác (úgyhiszem Böszörményből).

Igen csak járt a buksim, hogy merre kellene menni ahhoz, hogy minél kissebb fennakadást okozzunk. Végülis szombaton teljesen mindegy volt, hogy merre mentünk Debrecenben a forgalom igen csak nagy volt. Az önbizalmam valmennyire megcsökkent amikor a központban a villamossineken a motorom megállt. Rollelezve felkaptattam a járdára. Közben balról jobbról húztak el mellettem a társaink. Mivel kézenfekvő volt a gyújtás probléma (lövöldözött, erötlenül kihagyva járt) ezért legelsőnek gyertyát cseréltem (egyből ott termett mellettem Józsi bácsi és már nyomta is a kezembe a gyertyakulcsot). A brand new NGK helyett bekerült a meghatározhatatlan korú Isolator azzal jártam meg a túrát.

Itt Alex azt a tanácsot adta, hogy halszálka alakzatban menjünk. Ez városban nagyon jól jött, hiszen tudtuk a forgalom dinamizmusát követni, de lakott területen kivül már nem ilyen célszerű. Szóval legközelebb már sorban fogunk haladni. Néha már felnőtteket megszégyenitő módon fegyelmezetten közlekedtek a motoros barátaink. Nem nagyképűség képpen mondom, de nagyon felemelő volt, e csapatot vezetni. Hallgatni ahogy srácok a lámpánál pörgetik a gépeket (le ne álljanak :o))) ), illetve látni a tükörből, hogy a kis sor kanyarog utánnam. Szipiszupi!!!

Részemről talán annyi hozzáfűzni való lenne, hogy Sanyó kicsit visszábbfogta a társulatot. Olyan 35-ös tempónál nem nagyon akart gyorsabban jönni. Aztán előreküldtem a srácot, oszt egy kicsit meghúzattuk a dolgot.

Bár nem jöttünk sokat egy megállót mégis beiktattam. Márcsak azért is, hogy csiszolódjunk egy kicsit.

Aztán szépen lassan megérkeztünk a kolbászolás céljához. Lepakoltunk egy helyre ahol főzőcskézni is lehetett valamint volt jó néhány pad is.

Még jobban szemügyre vettük egymás mociját, a tulajdonossal is váltottunk egy két szót is. Hallhattunk jó néhány anekdótát is. Aztán lassan megérkezett Bill bácsi is. Mivel mostanában volt egy balesete, sok hasznos tanáccsal látott el bennünket (kívánom, hogy sose legyen rá szükségünk!!!!). Közben Sanyóék sütötték a igazi cetszalonnából készített zsíros kenyeret (Jó hát engem is megkínált egyel! - köszi!). Közben készült a slambi is.

Jó néhány társunk elkolbászolt a tó körül. Lassan Attis is megérkezett az Ő által tuning Babinak becézett csúcsgéppel. Szépen lassan beborult és eleredt az eső. Szerencsére volt fedett hely, szóval csak a gépek áztak.

Mikor csendesedett az eső, kiültünk egy büfé elé (fedett padok voltak). Itt is jóhangulatú csevegés folyt. Megdumáltuk példul azt, hogy hogyan lehetne kivédeni az esetleges sáros talajon történő esést. Merthogy volt egy társunk aki közelről megszemlélhette a jó anyaföldet. Ruházatán és motorjában történő kevésbé maradandó alakváltozás mellett szerencsére neki semmi baja nem lett.

Úgy láttuk, hogy felszakadozik a felhőzet, és javaslat alapján megint csak körbe szerettük volna motorozni a tavat. Embereink egy sokkal hosszabb utat találtak, mint amit én kitaláltam. Részemről nem jött be a sárba csúszkálódás. Egyrészt mert valamelyest keskenyebb aszfaltos jellegű gumim van. Másrészt mert a többiek elhúztak és szar volt hátul egyedül kolbászolni. Volt, hogy Sanyó helyben megfordult, volt hogy a motorom két keréknyomon szaladt (legnagyobb ijedelmemre).

Tehát némi endúró jelleg is volt a túrában. Az enduró rész közben egyik társunk kipuffja többször lelazult.

Józsibácsi egy csavarhúzó és egy kombifogó segítségével próbálta meghúzni. Milyen jó is ilyenkor egy vízpumpa vagy egy kissebb csőfogó.

Mivel egyre sötétebb fellegek gyülekeztek ezért visszaindultunk az eredeti formátumban. Annyi különbség volt, hogy három társunk más úton igyekezett haza, mert nekik arra közelebb volt.

Visszafele sikeresen belefutottunk egy esőfelhőbe, aztán lehagyva őt még debrecenben Készítettünk egy csoportképet. Sajnálom, hogy négy ember hiányzik a képről. Remélem, hogy legközelebb ők is rajta lesznek.

 

Összegzés: Az eső ellenére egy nagyon kulturált és jókedélyű túrán vettünk részt. Kifejezetten örültem annak, hogy nagyon kulturáltan tudtunk közlekedni. Köszönöm szépen minden túrán résztvett embernek a részvételt. Várunk legközelebb minden kedves résztvevőt, sőt szóljatok barátaitoknak is!

Résztvevőink(nem abc sorrendben):

Balogh Gábor - Varga Sándor - Kanda Tamás - Nagy Zoltán Dániel - Szilágyi Tamás - Pércsi Róbert - Nagy András - Illyés Gábor - Deák Gyula (Longbow Career 125) - Balogh Attila (Tuning Babetta) - Nagy Sándor (ETZ 250) - Szilágyi Ferenc - Nádházi József - Szilágyi Ferenc - Szatmári Zoltán 

2004.05.09