Események, Rendezvények:

Pest

Simsonális 2018

2018-07-12: Bács-Kiskun megye
Jelentkezők: 1

Teke Hepajjest
2005-09-24

Avagy beszámoló az izomlázgyárban tett látogatásunkról…

Azt est kicsit döcögősen indult. Én már előbb megérkeztem a gyülekező-helyre, ezért egy Bohóc csokival múlattam az időt. Nem sokkal később megérkezett Sándor egy gyönyörű Schwalbeval. Olvasta, hogy innen megyünk gurítani, ezért ha lehet, Tanakajdig elkísér minket, onnét pedig tovább indul.

Már fél 7 is elmúlt (ekkorra volt kiírva az indulás), de a többiekről semmi hír. Gyors telefonálás után kiderült, hogy egy órával későbbi időpontra emlékeztek. Innentől kezdtek felgyorsulni az események, de elég idegölő volt, hogy negyed órás különbségekkel érkeztek meg a srácok :). Negyed 8 is elmúlt, mire útnak indult a csapat.

Már szinte teljesen sötét volt, de semmi gondunk nem volt út közben. Megérkezésünk után betoltuk az udvarra a motorokat, majd cipőcsere után mindenki próbálgathatta teke tudását.

A pálya nagyon profi, dupla, teljesen automatizált sokféle lehetőséggel., és az ára is a Simsonosok zsebéhez van igazítva.

Zsolt is megérkezett, igaz gyalog, mert pár házzal arrébb lakik, de aztán előtolta ő is a motorját. Kis idő múlva Ricsi is csatlakozott, így már teljes volt a létszám, és a 6 fő ideális volt egy kis versenyzésre.

A kezdeti botorkálás után mindenki belejött, Albert Gábornak kicsit túlságosan is (kis sérülés az oldalfalon :) ). A bemelegítő dobások után csapatokat alkottunk, és így mértük össze a tudásunkat. Volt aki stabil teljesítményt produkált, de Zsolt 3 utáni 33-a kissé meglepett mindenkit :).

Közben tartottunk kis szüneteket, aki éppen nem gurított, az chipset evett, Orbit cukorkát szopogatott, fényképezett, vagy csak simán örült a fejének :). Az udvarra is kiköltözött olykor az élet. Gábor és Pici Póni (akarom mondani Bertold - :) ) rájött hogy amíg mi bent döntögetjük a bábúkat, senki se figyel a motorokra. Nem is kellett nekik ennél több, pár csínyt mindenképpen el kellett követniük. Bertoldot meg is gyapoltuk ezért :).

A végére már kezdtünk elfáradni, így versenyzés helyett már csak magunk ellen küzdve dobáltunk, és kipróbáltuk a berendezés minden funkcióját. Én a vége előtt már egy órával nem éreztem a bal lábamat, másnap természetesen az izomláz volt a legjobb barátom, ha csak kényszerből is.

11 óra tájékán hagytuk magunk mögött a tekepályát, és elindultunk haza Szombathelyre. A csapat talán köszönetét kifejezve hazakísérte régióelnökét. Már Szombathelyen tettem egy érdekes megfigyelést. Az első fékkarom tőből letört, csak a csonk maradt, de hogy hol és mikor, azt nem tudom.

Úgy érzem nagyon jó estét tudhattunk le, aki ott volt remekül érezte magát, és szerintem mindannyian jól döntöttünk, hogy 4-5 órát rászántunk erre az estére az életünkből.

Ezúton is szeretném megköszönni a közreműködését a tulaj fiának (Pungor Gábor). Továbbá köszönöm mindenkinek aki ott volt, és jelenlétével emelte a Hepajjest színvonalát.