Ebben az évben először, de remélhetőleg nem utoljára mentünk külföldre túrára. Ezúttal a határhoz közeli Rohonc (Rechnitz) városkát vettük célba. Szerencsére elég sokan összezörrentünk...
9-kor érkeztem a szombathelyi kis Tesco parkolójába, ahol már hárman is vártak rám. Végülis innen 5-en indultunk el úgy fél 10 felé, persze miután gyorsmegoldásokkal összefoltoztuk Logos-t :). Nem indultunk egyből neki a határnak, inkább tettünk egy nagy kerülőt, Nárai, Felsőcsatár, Narda felé. Arti motorja kicsit rendetlenkedett, de egy benzincsap pucolás egyből megoldotta. Gabi szerint a vadmeggy is egész tűrhető volt amit talált :). Bozsoknál a körforgalomba érkezéskor pont feltűntek Gáborék három fővel, két MZ-vel.

A határátlépéssel nem volt gond, utána kicsit félreáltunk pihenni, enni, inni. Kis időzés után Rohonc határánál összeszedtük Sunyiékat is, akik Csepregről érkeztek, csak itt vártak be minket. Így már 9 főre duzzadt a kis csipet csapat. Első utunk a főtérre vezetett, ahol leparkoltuk a motorokat. A tér gyönyörűen kialakított és rendezett volt. Ennek örömére kerestünk is gyorsan egy fagyizót, ahol még a pincér is "Kicsit beszél magyar is".

A megérdemelt fagyika után megkerestük a népszerű túristacsalogatót, a jó hideg vízű tavat. Itt kicsit hosszabb beszélgetésre rendezkedtünk be :). Először a parton, az árnyékban ücsörögtünk, majd mikor az árnyék már tárgytalanná vált, kiültünk a móló szélére. Elég sokáig itt lézengtünk, közben megbeszéltük mindenki motor és horgász témáját.

Innen Arti és Gáborék hazaindultak egyéb elfoglaltság miatt, igaz, Sunyiék is csakhamar visszafordultak, mivel vacakodott az egyik Simson. A maradék négy emberre hasonlító élőlény kicsit nagyobb körre indult Ausztriában. Hegyek-dombok közt vezetett utunk. Szerettünk volna egy várba is bemenni, de elég húzós volt a belépő, így inkább csak a hídon talált madárfejjel ütöttük el az időt :).

Fájó fenékkel léptük át ismét a határt, Kőszegnél. És ha már itt járunk, miért is ne együnk. Hamburger és pogácsa volt a menü, majd még egy fagyit bepusziltunk, a remek nap tiszteletére. Kőszegről 4 óra tájban indultunk haza. Szombathely határánál elköszöntünk, majd mindenki dolgára indult. Az azóta elmúlt három napban pedig toszogattak hogy készítsem el eme beszámolót. Hát ennyi lett volna, remélem mindenki olyan jól szórakozott, ahogyan én...