Események, Rendezvények:

Pest

Oldtimer Show 2019

2019-04-05: Pest megye
Jelentkezők: 0

A Somogyi Betjárok veterán börzére mennek
2007-06-16

Veterán börze helyett túra a Zselicbe
(Nyáridéző a Somogyi Betjároknál, azaz amikor Emzoli ittennék vó't)

II.

Már a szereléskor megbeszéltük, hogy június 16-án teszünk egy jó kis túrát Csokonyavisontára, ahol veterán börze és kiállítás lesz, meg felvonulás, aztán úgy terveztük, hogy délután csobbanunk egyet a világhírű csokonyavisontai gyógyvízben.

Elég szép számmal jelentkeztek is az eseményre, többek között vére valahára Jocó és Taki is szabaddá tudta magát tenni. Emzoli is lejött a fővárosból, már pénteken, akit vendégül láttam. Úgy beszéltük meg, hogy Zoli viszi a Simsonomat, én meg megyek a chopperrel. Délután lemostuk a gépeket, hogy szép csilli-villi motorokkal érkezzünk meg a MUDIK (Magyarországi Ural, Dnyeper, IZS Klub) által szervezett eseményre. Ekkor villant át egy pillanatra az agyamon, hogy ha én autót, vagy motort mosok ilyen célból, akkor másnap tuttira esik az eső. Ámde gyorsan elhessegettem magamtól az ilyesfajta gondolatokat, hiszen egy bárányfelhő sem látszott az égen.

Másnap reggel szakadt az eső! 9 Gyors telefon körbe a többieknek: Várjunk egy órát, hátha eláll. Nem állt el. Na, hát akkor most mit csináljunk? Mondom Emzolinak, hogy rakjuk be a Star blokkot az 51-es vázába. Hát rakjuk, ekecsüljünk egy Simson S51 Habicht Speciált! Hogy mitől Habicht? Hát az ismertető jegyeitől: Erősített váz, nagy tank, turbóhűtéses blokk, külső trafós gyújtás, 14-es kislánckerék. Na, az én príma kis gépemben ezek a stigmák mind benne vannak. :)

Nekiláttunk. 10 óra után valamivel az eső is elállt, de ekkor már több ok miatt sem indulhattunk, hiszen a börzére már nem értünk volna oda, a blokkot is már kiszereltük, meg fröccsözgettünk is egy kicsit, kellemes alföldi-kannás-tablettásból. :) Időközben megjött Taki és Jocó is, akik végtelenül sajnálták, hogy így kicseszett velünk az időjárás. Őket követte Suhi is. Így már öten ügyeskedtünk a blokk berakásánál, amitől egy kissé aggódtam, mivel előzőleg a Riga vázában volt, és a hátsó felfüggesztésnél le lett marva a szélességéből. Érdekes módon ezt a problémát oldottuk meg a legkönnyebben. Sikerült nagyon ügyesen kihézagolni a blokkot. Nagyobb gondot okozott a lánc felrakása, melynek védelme ideiglenesen maradt a virágtartóláda alátét. Tudniillik a lánc rövidnek bizonyult, meg kellett volna toldani egy szemmel. Igen ám, de az a patent, aminek a csap átmérője stimmelt, az rövid volt, ami meg megfelelően hosszú, az meg vastag. Végül az SR-2 lánca bizonyult jónak, abból meg rövidíteni kellett.

Pihenés képpen Emzoli, Jocó és Taki tuning megbeszélést tartottak, valamint Emzoli ki is próbálta mindegyik gépet, sőt a Szúnyogot is. Látnotok kellett volna, hogy vigyorgott. : Ebéd után a kipufogóval szenvedtünk, mivel át kellett tenni a másik oldalra, meg a könyök sem igazán akart a helyére idomulni. Annyira kilógott oldalra a dob, hogy elakadt benne a berúgó kar, így csak tolásra indult a gép. (Azóta már elfogadható módon megoldódott a probléma, de az igazi az lesz, ha Tiby bácsi hajlít hozzá egy olyan könyököt, hogy vissza lehessen tenni a dobot a jobb oldalra.) Ekkor már Takiék elmentek, de megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk hozzájuk, és túrázunk egy kicsit a Zselicben.

Jött azonban Krumpli és Denny, valamint Denny 2 robogós haverja, Szalai meg Mikó. Nagyon idétlenek voltak. Töpike is, akire egy pillanatra nem figyeltünk oda, és beleivott a mosóbenzinbe. Krumpli gépét összerakta a szerelő, Krumpli kifizette, hazavitte és ő is szétszedte, majd összerakta. Azóta is csörög benne valami. Mindenesetre egy 90 ccm-es, membrános, VAPE gyújtásos, hosszú negyedik gangos géppel legfeljebb a városban mer motorozni, mert "a Simson nem arra való, hogy túrázzanak vele".

Ennek ellenére másnap mégis elmentünk Emzolival Patcára, Takihoz. Zoli jött a "Habicht Speciállal", jómagam a Csepellel. (Egyébként Emzoli annyira beleszerelmesedett a Csepelbe, hogy elhatározta, hogy ő is kerít egyet magának, pláne ha már amúgy is Csepelen lakik.) Áthaladtunk Kaposszerdahelyen, elmentünk az első 3 Simsonálisnak otthont adó sportpálya mellett, melyre igen nagy nosztalgiával néztem. Aztán a szennai faluvégén megálltunk egy kis technikai pihenőre a Szenna-Pack előtt, ahol megcsodáltunk egy őskövület gépet. Fogalmam sincs, hogy egykoron mi célt szolgált, azt sem, hogy gőzgép-e, avagy belső égésű. Valami stabil motor, az biztos, mint ahogy az is, hogy a színes-fémgyűjtő állampolgárok jó pénzt kapnának érte a MÉH-ben. :)

A zselici táj szépsége is lenyűgözött minket, ahogy Patcára értünk, a somogyi falusi túrizmus fellegvárába, Takiékhoz. Itt láncfeszítettünk és csavarhúztunk egyet, és már hármasban indultunk Bányára. A Szenna és Petörke közti dimbes-dombos, kanyargós útszakasz nagyon megtetszett a "Főkanyarvadásznak":. Bárdudvarnokon kiszakadt a Csepel kuplungbowdenje, az egyik váltásnál, így Csak Lipótfáig jutottunk el. Ott elbúcsúztunk Takitól, aztán egy kis kerülővel, de a váltót kevésbé igénybe vevő viszonylag sík úton visszamotoroztunk Kaposvárra.


Üdvözlettel... Jó gyújtást!

Szabó Tamás (Indy)


Az egész ekecsülés és túra Emzoli szemszögéből!

Ekecsültem Somogyországban

Előzetes megbeszélés, azaz Indy meghívása alapján elutaztam Somogyország fővárosába Kaposvárra, hogy résztvegyek a veteránbörze nézés, és gógy (vagyis büdös) vízben lubickolás uticélú somogyi túrán. Indy a telefonban először a kutyaházat, a hátsó zanózát, majd a garázst ajánlotta fel, de maradt a"hideg" szobánál- mint éjszakai tartózkodási helyemnél,-mert gondolom a kutyát is féltette, azt sem akarta, hogy kárt tegyek a hátsó zanóca gazdagon burjánzó flórájában-faunájában(kúszónövények- keresztespókok) valamint a garázst is elvetette, gondolom félt, hogy éjszaka megpattanok a csepellel , így maradt a hideg szoba. :

Kalandjaim már a vonatozáskor elkezdődtek, mert kb 25 éve nem ültem vonaton, ilyen interhogyishívjákon meg pláne. Megváltott vonatjegyemnek megfelelően leültem a 108 as székre, ahol csak azért maradtam másfél percnél tovább, mert egy elég jól kinéző fruska ült le velem szemben, őt stíröltem kelenföldig, majd elhúztam a büfékocsiba sörözni, mert az mégsem járja, hogy szín józanul állítsak be Indíhez : Kellemes lassú sörök legurítrása után, Dombóvár elött elköszöntem a büfékocsi pincérétől, és szóltam neki, hogy már pécsnél tegyen nekem a hűtőbe vasárnap egy pár szalon sört, mert visszafelé is a "tenkes" IC vel kívánok utazni : Átszállás után, azt tapasztaltam, hogy az a személyvonat, ami kaposvárig megy, igen sok helyen megáll, másrészt szerintem terhes anyák kempigbiciklivel megelőzik annyira lassan csühög : Kb 1 óra döcögés után, megláttam a táblát, hogy Kaposvár húsüzem, uh szedtem a cuccom, és az ajtóhoz nyomultam,hiszen megérkeztem. Meglepetésemre nem láttam komoly állomásépületet, gondoltam az egy db bakterház, meg a teherkirakodó mégsem lehet a kaposvári pályaudvar, Mertugye jártam már itt 25 éve, és az ember emlékeiben néha nagyobbnak idézi fel egy egy épület méretét, mint a valóságban az van, de hát ez azért ugye mégis túlzás… Hezitálásomat látva, egy idősebb néni felvilágosított, hogy ez amolyan kaposvár-külső, ha somosgyország fővárosának centrumába megyek, akkor bizony még főnöm kell a hozzávetőleg 173 fok meleg kupéban vagy 5 percig. Megérkzésem után, kb 5-6 szor elmentem az Indy által telefonban mondott utca mellett mire megtaláltam, it t találkoztunk, majd megtekintettük az irodáját. Hogy eltöltsük a még hátralévő 5 percet a munkaidejéből képeket nézegettünk , majd az irodaház nevezetességeit megtekintve(gépírónők, titkárnők, jó karban lévő fönökasszonyok) távoztunk az épületből, hogy Indy lakása felé vegyük az útirányt. Indy motorral, én a pofátlanul drága városnéző busszal metem.(már a vonatjegy árán is kiakadtam, mertugye 4 ruppóból, amenyi a teljesárú jegy, simán megjártam volna kocsival, és nem is 4 óra lett volna az út)

Megérkezésünk utén, Indi Bemutatott Ildikó aszonynak Töpinek, a kutyának, a csepelnek, a komárnak a kínai cirkálónak, és a másnapi túramotoromnak, a narancssárga simsonnak.. A bemutatást remek ebéd követte, Ildikó asszony jóvoltából, ezután felkerestük az alagsori zanócát, a szódásszifonnal, meg a kannás -tablettással. Néhány óra ejtőzés, és motorokról folyó dikurzus után Indy felvetette, nem próbálnám e ki, a másnapi motoromat. Az udvaron megtett pár körből kiderőlt, hogy a kuplung csörömpöl, és nem emel ki teljesen, meg a bovdenházat is gyanúsan toldani kellett, ugyhogy üstöllést kezdetét vette a somogyországi ekecsülés!

Első körben a blokkon lévő kart álítottam normál helyzetbe a kuplungban lévő hernyócsavar állítgatásával, a kar igy szépen állt, de a kuplung nem emelt ki.(ekkor kezdtem vakarni a fejem búbját, ami a következő 24 örában általános cselekvéssé vált nálam) Mindenféle hülye kérdéseket tettem fel Indynek, holmi kuplungpálcákról, meg utángyártott kiemelőkarokról, amit ő rendre elhárított azzal,hogy a blokkot 1 éve MIKI Rakta össze, és eddig jó volt, csak a kuplung kicsit zajossá vált az utóbbi időben.Ekkor fejvakaás következett, azzal az egyre erősödő rossz érzéssel vegyítve, hogy mit fognak gondolni rólam a somogyi betjárok, mert tisztára az a látszat, hogy eljött a peti hülyegyerek, közölte, hogy a kölcsönben feljajánlott motor egy hulladék, majd szerelés címén teljesen használhatatlanná tette :, -ugyanis egyre kevésbé értettem, hogy a látszólag jó kuplung miért makacskodik- szóval ez némi gyomortáji rossz érzést okozott nálam, na nem nagyot, csak mintha Mike Tyson bevitt volna az említett emésztőszerv tájára egy igen lendületes ütést. Ráadásul ekkortájt már erősen szürkült is. Nosza, ennél roszabb már nem lehet, -gondoltam magamban-(kifele meg azt mondtam Indynek, hogy semmi gáz, benézek a dekli alá, oszt jó lesz minnyá) szóval levettem a deklit, amialatt egy vígan ki-be kóricáló vagyis lelazult kuplungkosarat találtam.

Belülről ujjongtam, hogy na, hát megyez nekem,( kívűlről meg fa arcal, mintha mi sem volna természetesebb) kiontottam a kuplung belét, hogy meghúzhasam az agyon a csavart.Meghúztam ,(volna) de ehelyett csak alaposan bevertem a kezem, mire Indy közölte, hogy"ja az a racsniskulcs a múlt héten tönkrement". Ok-mondom- akkor kérem a fiksz szárát.-Az meg elveszett pár hete, talán Töpi játszott vele-igy Indy. Na, gondoltam nagyszerű, nemcsakhogy szétszedtem a kölcsönmotort némi fikázás után, de össze sem tudom rakni, valszeg kapanyéllel kergetnek reggel a vonatig : Indy belső hányadtatásaimról mit sem tudott, békésen mosta a rizskályhát, intézkedett a vacsora ügyében, néha visszakérte töpitől a gyertyakulcsot, aki a gumimedence vizében szerelt azzal minduntalan valamit(gondolom Miki volt a mestere, és balatoni hajókon végzett képzeletben gyertyacserét)(azok meg dízelek… mindegy) tehát Házigazdám boldog tudatlanságban instruálta háza népét, miközben én kútbaesni láttam már a másnapi simsonozást. Mielőtt a végső kétségbeesés lett volna úrrá rajtam, ott termett Indy, egy ruszki kucskászlettel, és mondi: ez még a dinnyéshez volt, abból maradt! Nosza meghúztam a fránya csavart,összeraktam a kuuplungot, és volt öröm, mert még mindig nem emelt ki! Ilyen márpedig nincs, mondtam, hát az nem lehet, hogy Miki kihagyta volna a kis pálcát, de szemre ez volt a szitu, mert nem lehetett eléggé becsvarni a beállító hernyócsavart. (fejvakarás)Csavar ki, és keressünk egy belevaló csapágy golyót! Akkora nincs, csak nagyobb vagy sokkal kisebb! (Fejvakarás) vágjunk le egy fúróból,-mondta Indy-Az sincs megfelelő, csak kisebb vagy nagyobb.(fejvakarás) akkor marad a túl kis golyó gondoltam, eszi nemeszi, ez van! Golyó be, kuplung fel, olaj be- próbakör.Háááát… neigazán emel ki, de legalább néha csúszik is, és már tök sötét is van, uh úgy döntötünk Indyvel, hogy reggel egy próbakör, ha bevállalom akkor ezzel megyek, ha nem akkor mint utas megyek a túrára a rizskályhán. Ezzel a tudattal mentünk el vacsorázni, és később aludni.

Reggel (hatkor) Indy berontott a hideg szobába, ahol az esti kannás-tablettás, és a kétségek közt vergődő ekecsülés után álomra szenderületem(fölborultam mint a büdösbogár) és emígyen szólt: "zolikámbamegesikazesőnemmegyünksehova". A következő pár perc részemről azzal telt,hogy megpróbáltam rájönni, hogy hol vagyok, a feleségem hangja(aki ébreszteni szokott) mitől változott meg ennyire, és egyáltalén milyen eső? Amikor pár perc múlva lassan összeállt a kép, hogy tejútrendszer, föld bolygó, európa, magyarország, kaposvár a tartózkodási helyem, akkor kezdett derengeni, hogy valami túrára mentünk volna valami büdős vizekben fürdési és vetránbörze nézés céllal, ennek a tervnek viszont sajna az eső betesz.

Reggeli közben meg hánytuk vetettük, hogy mi legyen, Indy többször felhívta Takit és más huligánokat is a környéken, hogy náluk milyen idő van,sajna kiderűlt, hogy körös körben szakad az eső, így a tervezett túra (büdösvíz etc.) elmarad. Kávézolás közben Indynek az az áthidaló ötlete támadt, hogy mivel nincs jobb dolgunk, ekecsüljünk, pakoljuk bele az 51-es vázba a Tibi bácsi által frissen felújított turbós blokkot, mivel ezzel amúgy is szívesebben menne majd a kánikulában a többszáz km re lévő simsonálisra.

Magáról a szerelésről Indynek valami olyasmi elképzelése lehet, hogy az egy afféle mehanikus tevékenység, amit úgy kell csinálni, hogy valaki szerel, ő meg mint műhelyfőnök aktívan követi az eseményeket lehetőleg úgy, hogy a kezében lévő borospoharat ne kelljen letenni :)

Mire kivettem a blokkot, megjött Taki és Jocó (mert persze közben elállt az eső) a turbós blokk berakásának már hárman estünk neki, ami nem volt egy hétköznepi mutatvány, mivel itt -ott lefűrészeltek a blokk felfüggesztéséből, ezt alátétekel kellett pótolni, mindhármunk összesen 6 keze kellett a blokk megtartásához, a csavar betolásához, és a minduntalan leeső hézagolo alátétek beillesztéséhez. Amikor ez a művelet készen volt, kissé megpihentünk,majd megállapítottuk, hogy szedhetjük ki, mert kissé balra tolódott el a blokk, és így a lánc nem futna, kattogna mint a veszedelem. Furi módon a kiszedés jóval gyorsabban ment mint a berakás:)

Ismét következett a blokkmegtartós alátétleesős nyőgyógyászati jellegű beavatkozás, ugyanis az alsó blokktartó csavarhoz egyáltalán nem lehet hozzáférni, valami drótokon lógattuk be az alátéteket, és dugtunk(a csavart).

Amikor megállapítottuk, hogy pontosan mi sem tudjuk, hogy miképpen, de a bolkk bentvan, és mostmár a lánc is szépen fut, jött Indy, és"menjetek onnan pancserek, beállítom a gyujtást"felkiáltással befeküdt a motor alá, egy hézagmérővel,és egy Indy- kátor órával. (közben gondosan ügyelt, hogy a pohara nehogy kartávolságon kívül kerüljön) Bevallom én még nem láttam ilyen aláfekvős gyulabeállítást, de kétség kívül gyors volt és pontos.

Közben váltakozó mennyiségű simsonos, és robogós tette tiszteletét Indy udvarában, megjelent Suhi,Denny, Krumpli és még sokan mások. Az átszerelésből már csak a kipu és a lánc felrakása volt hátra, gondoltam szüret, menten ki lehet próbálni,még kb 1 óra, kézmosással együtt. A következő másfél -két órában ezt a két rutin műveletet próbáltuk elvégezni, mivel ugye a star bal könyökös,az 51-es meg jobb, valamint előkerültek rigaláncok meg minden egyebek, de a simson lánca az nem, illetve ami volt az rövod volt, patentszem meg nem volt pluszban. Valahogy addig facsartuk a könyököt, amíg már nem állt el nagyon, láncból vagy hatot felpróbáltunk, végül valami ásatag simsonláncból vettünk ki egy szemet(ezt Indi csinálta nagyrészt),így állt össze a motor, Indy ki is próbálta izeiben. Álltunk a kapuban, és ahogy visszahozta, azzal egy időben futott be ki tudja már hányadszorrra Denny, és Krumpli, igy szépen mindenki kpróbálta a frissen összerakott jószágot, és mindenki elégedetten közölte, hogy egészen jó.

Amíg valaki épp Indy motorját tesztelte,ott a kapuban Suhit kérdeztem a tavlyi balesetéről, hogy jól van, e, és ez a motor az amivel karambolozott, vagy egy másik, Suhi mondta, hogy ez az, és próbáljam ki. Mentem vele egy bemelegítő kört, utána visszafelé rendesen elkentem a száját,de éreztem, hogy elmelegedett, úgyhogy nem erőltettem tovább, leszállva mondtam, hogy jó, csak melegszik, mire Suhi, hogy ez voltaképpen bejáratós, és csak 80 km van benne, mire én, hogy ezt talán megemlíthette volna :) Eza kis motorpróba kiváltott egy álltalános motorcserélüsdit, mindenki ment mindenki motorjával, még csepel, és a szúnyog is előkerült, utóbbival felállítottam egy negyvenkettőegész öttizedes végsebesség rekordot.

Az igazi élmény azonban a csepel meglovaglása volt! Soha nem mentem még ilyen géppel, kb úgy megy, mint egy 70 es simson, de a korát, és a technikai megoldásait meghazudtoló módon lehet vele motorozni,azt hittem, hogy nehéz vele menni, de nem, könnyen vezethető, kezes darab, fene sem gondolta volna… Mielőtt még a banda szátszéledt volna ebédelni, Takival megegyeztünk, hogy délután megnézzük hol volt a simsonális, meg valami tavakat, meg szerpentíneket, magyarul pótoljuk egy rövid motorozással az elmaradt túrát.(merthogy természetesen amikor már nem volt értelme elindulni a túrára, attól kezdve 7 ágra sütött a nap)

Ebéd után elindultunk Indyvel Takiék irányába, nekem fogalmam sem volt merre megyünk, csak azt néztem,hogy milyen kiráyl kanyargós utak vannak mindenütt, és hogy milyen baromi módon füstöl a csepel, ha nem váltanak emelkedőn idejében vissza vele, meg a tájat néztem, szóval szép kímélő túratempóben mentünk Patca felé. Valami volt tsz kapujában megálltunk cigizni,meg lefényképezni a kitudja egykor mire használt gőzgépet, itt letámasztottuk a motorokat a kapuban, gondoltam is, hogy nem lesz ez így jó, mert az a két ember aki az udvaron van, majd mindjárt szóváteszi, hogy miért a kapuban állunk meg, de ezt jóformán még végig sem gondoltam, a két 60 éves forma figura már jött is felénk. Kijüttek, és széles mosollyal üdvözöltek, hogy "na ilyen motort sem látni már sokat" (a csepelt) Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy két öreg motoros szakival van dolgunk, elmondták, hogy tini korukban a fater csepeljét lopkodták el motorozni, mentek vagy "nyócvanat" a szántóföldön vele, és amikor kilikadt a gumi, ellopták a muter egyik szőnyegét a padlásról, azt tekerték bele belső helyett,mert gumibesőt akkoriban nem lehetett kapni kaposváron, de ha lehetett volna, is inkább benzint vettek volna a pénzen:)

Kicsit legendáztunk még a magyar csoda motorokról, majd elköszöntünk, és indultunk tovább . Taki, mint tudjátok patcán lakik a fő utcában, egy igen szépen felújított házban, hátul nics is kerítése, mert nem kell, vagyis van egy óriási saját rétje neki, amit marhára irigyeltem is tőle. Itt némi szakmai beszélgetés folyt, majd tovább indultunk a nemtunom milyen falu irányában, mindenesetre olyn szép volt a táj, és olyan frankó kanyargós az út, hogy többször motoszkált bennem a kisördög, hogy beszúrok Indinek belülről, de elvetettem, hátha nem tudná értékelni, ha hirtelen megjelennék a hóna alatt a bejáratós simsonnal nyélen 70 körül kanyarban :) Bányaudvarnokon megálltunk megnézni egy kertecben tartott vaddisznót, ettől a csepel úgy megijedt,hogy menten elszakadt a kuplungbowdenje, ezért rövid tanácskozás után haza indultunk,Taki Patcára, mi kaposvárra.

Avisszafelé út viszonylag eseménytelenől zajlott,leszámítva, hogy némely körforgalmakon Indy rollerezve ment át mivel ha álló helyzetben egyesbe rugja a motort, az ugye lefulladt volna a kuplung hiánya miatt, kellett neki előbb egy kis kezdősebesség. Ezt a mókát minden kereszteződésben és körforglomban eljátszottuk. Suhiék utcájában leesett a csepelről a gumicici(pumpás duda gumirésze) én visszafordultam érte, Indy meg lassan csühögött tovább, mert ugye elege volt a rollerezésből, így értünk szép lassan haza.

Másnap délkörül elköszöntem Indytől, Ildikó asszony kivitt a pályaudvarra, ahol felszálltam az első részben már említett "villám expreszre".

Dombóváron leszáltam,és megkérdeztem egy vasutast, hogy honnan indul a Tenkes IC, illetve melyik vágányra érkezik. A vasutas, mivel előzőleg hosszasan vitetkozott egy nálánál jóval fiatalabb ráadásul nem is rosszul kinéző nőnemű főnökével,kurtán odavetette, egy karmozdulat kiséretében, hogy "Hát onnan e, nem lát a szemitöl" majd bevonult az állomásépületbe. A mutatott irányban állt vagy 3 vonat, és mindegyikre szálltek fel emberek, de mivel nem akartam üzbegisztán külsőn kikötni budapest helyett,megkérdeztem egy egyetemista koru csajt, aki gondolm a sok pakkjával a koleszbe ment vissza otthonról, hogy akkor most merre is van az arra, azt mondta ne parázzak, be fogják mondani. És tényleg! Megjött a tenkes, találomra felszálltam egy kocsiba, ahol indulás után szinte azonnal a kaluzba ütköztem, akitől megtudtam, hogy merre van a bőfékocsi,(természetesen azellenkező irányban mint amerre indultam) mert eszem ágában semvolt a megvásárolt helyjegyennek megfelelő széken unatkozni hazáig, szépen elzúztam a büfékocsiba, ahonnan némi tojásrántották, kávék és lassú sörök elfogyasztása után csak budapesten voltam hajlandó előjönni.Csak teljesen mellesleg jegyzem meg, hogy a büfékocsi pincére tényleg behűtött pár szalon sört, ahogy a pulthoz álltam, már kérnem sem kellett, csak köszönt, és nyúlt a hűtőbe, pedig akkor látott életében másodszor.

Hát valahogy így telt az a felejthetetlen hétvége,amiért örök hálával tartozom Indyinek a meghívásért, Ildikó asszonynak a jól tartásért, Töpinek a sok vicces szituért, Lolának, hogy nem harapott meg, és A csepelnek, hogy meglovagolhattam.


Üdvözlettel

Molnár Zoltán (emzoli#66)


Sajnos elég kevés kép állt rendelkezésemre így a második részben ugyan azok ismétlődnek, hogy ne legyen túl tömör, ám a képeken Zoli már a turbós blokkot szereli be Indy motorjába, tehát ez ne tévesszen meg senkit és ez miatt ne reklamáljon hogy "a kupplungot nem is ott kell állítani" :)


Üdv

Domokos Ádám (Purci úr)