Események, Rendezvények:

Pest

Csapjunk a lecsóba!
2007-09-22


Hozzávetőlegesen 2 hete összefutottam Bereknyei Yan-Chee barátunkkal, aki arról érdeklődött, hogy tervezek-e mostanában valami túrát. Mondom neki, hogy igen, mihelyst befejeződik az esős évszak, ami mostanában dívik erre mifelénk, de nincs konkrét ötletem. Ekkor hívta fel figyelmemet, hogy szeptember 22-én Bőszénfán, ebben a 67-es út mellett fekvő kis zselici faluban Lecsófesztivál lészen. Lehet ingyen lecsót enni, lesz egy rahedli versenyző, mindenféle látványosság, vásárosok, tamburások, alakoskodók, képmutatók, sőt borkóstolás is. Tavaly ott volt, nagyon jól érezte magát. Na, ez engem is érdekel, akkor csapjunk bele a lecsóba!


Ment a hírlevél, aztán a kiírás. Eleinte, még péntek este is eléggé el voltam kenődve, mert alig-alig jelentkeztek páran. Szombaton 10 órára hirdettem meg a gyülekezést, illetve az indulást mitőlünk, mivel majd mindenkinek útba esett szerény hajlékom. J



Először Taki érkezett, majd Piki, aztán Zozy, végül Denny. Rugdalózó sajnos nem jött, pedig jelentkezett, Krumpli meg a telefonját sem vette föl. Yan-Chee már kint volt a helyszínen, ugyanis ő egy barátjával benevezett a lecsófőző-sütő megmérettetésbe. Így öten vágtunk neki a mintegy 14 km-es útnak. Induláskor Töpike is fölkéretőzött a motoromra egy csoportkép erejéig, hogy növelje a Klub és kártyás tagok számát. (Ő Ildikó asszonnyal később jött utánunk.)


Már az út kezdetén érezhető volt, hogy küzdelmes lesz utazásunk. Ragyogóan sütött a nap, a kb. 19-20 Celzius fok éppen ideálisnak volt mondható, ám az első emelkedő, rögtön a város határában, Szigetvárnak irányába gyorsan üzemi hőfokra melegítette a gépeket. Piki és Zozy jócskán lemaradtak. Így Simonfa előtt egy pillanatra megálltunk, mondván, hogy most következik a simonfai emelkedő, ami kb. 8%-os és 2,5 km hosszú, tehát a tetőn megállunk és bevárunk mindenkit. Taki a tuningolt 60 ccm-esével, és a hosszú negyedikkel nagyon jól vette az akadályt, ő lett az első, meglepetésre Denny az alap 50 ccm-es blokkjával - amit Szalay adott neki - a 2. lett (igaz 3-ba vissza kellett gangolnia), jómagam harmadikként értem fel. (Na most lehetett igazán tapasztalni a 3 sebis Simson hátrányát, pláne 17-es első lánckerékkel. Az emelkedő végén van egy kanyar, és ott még meredekebbé válik az aszfalt. Csőgázon 35-öt utaztam, pont azon a határon, ahol már igen csak érdemes a visszakapcsoláson elmélkedni. Négysebességessel, 3. fokozatban bőven 40 fölött lett volna.) A ropolyi leágazónál bevártuk Pikit és Zozyt. Zozy elmondta, hogy már a domb elejétől a kettes fokozat fogaskerekei lettek Schwalbéján foglalkoztatva. Innen már szinte végig egy enyhe lejtőn haladtunk uticélunk, Bőszénfa felé, ami gyakorlatilag egy gödörben van, de festői környezetben.



A falu főutcáján hajtottunk végig, és először a főtéren a vásározók sátrai közt lévő foghíjra állítottuk motorjainkat, de utána a járdát választottuk, egy kerítés mellé. Ez különösen Denny értékelte, mivel nincs semmiféle sztendere, így legalább neki tudta támasztani a kerítésnek a jószágot. J Hamar megtaláltuk Yan-Chee barátunkat, mivel a sátorkonyha mellett parkolta le Simsonját. Nagy ovációval fogadott minket, és rögtön Kőbányai Világossal kínált bennünket. J Zozy, Piki és jómagam maradtunk a kólánál. L



Yan-Chee és barátja elmondták, hogy ők az Arany Ászok csapat és babos lecsót főznek, de nem csak bab lesz benne, meg szalonna és füstölt kolbi, hanem kakas töke is, ez adja meg az eledel pikantériáját. Rögtön meg is mutatta a kakas tökét. J

Mindezt egy 12 literes bográcsban keverte, szabad tűzön, nem úgy, mint néhány amatőr gázon, meg "kávéscsészében". J Aztán körbenéztünk, milyen különleges lecsók is készülnek itt? A kaposvári chopperosok sárkányos és marhanyelves lecsót főztek, a fonói "gyüttmenetek" halasat, de volt ott pokoli lecsótól a pulykatökésen át a romalecsóig mindenféle, nem is beszélve a disznókörömmel tuningoltról, vagy a sztrapacskával béleltről. Amíg rotyogott a 13 versenyző csapat 15 bográcsában az ínycsiklandó illatú lecsó, addig a bámészkodó népeket, szurkolókat, fúvós zenekar, asszonykórus, néptáncosok, aerobikosok, és különböző együttesek szórakoztatták, miközben a helybéliek hagymás zsíros kenyérrel kedveskedtek. 1/2 12-kor megérkezett Ildikó asszony is Töpivel. Töpike rögtön betermelt pocakjába egy ilyen terméket. J Yan-Chee csapatánál, aki kiegészült még újdonsült barátnőjével és öccsével is, előkerült a hegy idei leve, melyet meg lehetett kóstolni. Ebből én is kóstoltam, igaz nem a helyszínen, hanem már otthon, mivel előre látóan hoztam magammal néhány bébi konzerves üveget elvitel céljából. J




Puding próbája az evés, ugyan úgy a lecsóé is. 1/2 1-re elkészült a nagy mű. Mindenki kapott egy tányért, meg eccájgot, a kenyér már föl volt szelve, lehetett meríteni. Yan-Chee lecsóját mindenki nagy élvezettel és dicsérő szavakkal fogyasztotta. Maszek véleményem szerint csillagos 5-ös a négyzetent érdemelt az eledel, de talán Denny fogalmazta meg legjobban az ízharmóniát: "Én eddig utáltam a lecsót, de ez valami olyan finom, hogy eláll a lélegzetem. Ilyen jót még nem ettem! Nem is gondoltam volna, hogy ezt így is el lehet készíteni." Pillanatok alatt kiürült a bogrács. Mindössze az időközben megérkező Krumpli nem evett belőle, mivel szegényem egy kissé "beteg" volt az előző éjjeli bulit követően. J


      A jó ebéd után aztán lassanként elindultunk haza. Taki már előbb elhúzott, mert Szennába volt hivatalos falunapra. Yan-Chee is elkísért minket a simonfai tetőig, onnan visszafordult. Vele tartott Denny és Krumpli is, ők még tovább folytatták a bulizást, sőt Yan-Chee még a tagtoborzást is, mivel beszervezett még 2 helybéli simsonost is a Somogyi Betjárok közé. Remélem az évadzáró túránkon személyesen is megismerhetjük őket. Így aztán nyugodt tempóval, Piki, Zozy, meg én együtt értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, egész biztos, hogy jövőre is elmegyünk, így ismét hagyományt teremtettünk.


Kaposvár, 2007. szeptember 25.


Szöveg:

Szabó Tamás(Indy)

Fotók:

Összerendezgette:

Horváth Miklós

Indy