Vígan él a favágó, ha szól a rigó / Fűrészelni jaj de jó, hali-hali hó! Azaz a Somogyi Betjárok kinyüstölik Indy fűzfáját.

Azt a fűzfán fütyülő részangyalát neki! :)

Szóval a dolog az úgy kezdődött, hogy mintegy 6 évvel ezelőtt ledugtam egy ujjnyi vastag mocsári fűz ágat az udvarra, a Zanócától néhány méterre. Ennyi idő elteltével ez az ágacska egy hatalmas, terebélyes komoly lomb- és pollenhullató böszmeséggé növekedett. Minden nyáron tele volt már az összes hócipőm, hogy olyan vattaszerű pamacsokkal volt telítve a Zanóca, és úgy nézett ki minden, mintha behavazott volna. Ráadásul a szomszéd csajszi, a Vivike, eddig csak allergiás volt, de most már asztmás is lett. Na, én meg nem akarom a jószomszédi viszonyt elrontani, ezért úgy döntöttem itt az ideje, hogy kivágjuk ezt a fát.

Taki már említette a jó múltkor, hogy neki van motorfűrésze, szívesen bevállalja ezt a műveletet. Október 6-án lett volna az első nekilendülés, de sem segítség, sem kötél nem volt. Így akkor nem tettünk egyebet, mint Suhival a Csepel tankja alá elrejtettük a trafót, hogy ne legyen már annyira feltűnő, hogy egy kissé átalakított gyuszi van rajta. Egészen jól sikerült az akció.

Október 13-ra ekecsültem meg a kiírást, amire szép számmal jelentkeztek is a Betjárok. Külön említést érdemel, hogy a balatoniak közül is számosan jelentkeztek, úgy mint Ötvös Csöpi és Purczi Úr. Persze a sok jelentkező a fakivágást követően beígért babgulyás bográcsozásnak is betudható. :)

Cseri Dokitól kaptam kötelet, (ő szakképzett favágó) aki akkor éppen dolgozott, és nem tudott részt venni a nagy műveletben. Először Denny érkezett, aztán rövidesen megjött Taki is. Röviddel utána Csöpi és Purczi Úr is. Összeállt tehát a csapat magja, megkezdhettük a fakivágást. Taki egy légtornász ügyességével ugrabugrált az ágak között, és vágta Sthil márkájú láncfűrészével a gallyakat. Eközben mi a földről kötéllel húztuk a munka tárgyát, ezzel irányítván a lepottyanás helyére, hiszen vigyázni kellett, nehogy a combvastagságú ágak a Zanócára, vagy más műtárgyra essenek. Sajnos a kertkapu kapott így is a pofájába, de az javítható, ugyanakkor a ruhaszárító kötél csereszabatossá vált. Akadt egy-két meredek jelenet is, amikor Takit majdnem lesodorta egy ág, meg a felhők is sötéten kezdtek gyülekezni. Szerencsére csak átmenetileg.

Időközben megjött Suhi és Jocó is, sőt Krumpli is fölébredt, Csöpi meg elment a városba, mert valami "dolga volt". Erősen sejtettük, hogy mi lehet az. Hi-hi-hi. :) A be-beiktatott pihenők közepette a fiatalok a Sthil fűrészt tanulmányozták, dicsérték hasznosságát, sőt Denny szerint ez sokkal hatékonyabb eszköz, mint a baseboll ütő, különösen a közlekedési morál megszegőinek megrendszabályozását illetőleg. :) Ezzel Krumpli is egyetértett.

A munkálatok legnehezebbje után nekiláttam a beígért babgulyás elkészítésének. A többiek addig a lehullott faanyagot darabolták, szedték egy kupacba. Ebből Töpike is kivette a részét, na meg az Ildikó asszony által készített hamuban sült pogácsa eltáplálkozásában is, ami ismét osztatlan sikert aratott.

1/2 3-ra megfőtt a babgulyi, amit jó étvággyal fogyasztottunk. Suhinak már korábban el kellett mennie, mert délutános műszakban dolgozott, így neki másnap vittem egy pitlivel. Krumpli és Denny még bicikliztek egy kicsit, aztán hazaindultak előbb a balatoniak, majd a többi Betjárok is.

Még egy évadzáró túránk lesz, oszt elkezdődik a punnyadás időszaka.

Addig is jó gyújtást!!!

Kaposvár, 2007. október 16.
Szabó Tamás (Indy)