Események, Rendezvények:

Pest

Nyugati Simson Napok
2009-03-21



A találkozó előtt különösképp lehangolt a havazás miatti létszámcsökkenés, de ennek ellenére, Pénteken izgalommal feküdtem le aludni.

Szombaton délelőtt, bezsongva robogtam ki a „nagyteszkó” parkolóba. 09:35-kor értem ki. 10 perc várakozás után átnyargaltam a „kisteszkóhoz”, annak reményében, hogy ott majd csak lesz valaki. Sajnos csalódnom kellett, mert ott sem volt simsonos... Visszamentem a „nagyteszkóhoz”. Egyre inkább lehangolt az a tény, hogy egyedül kell kimennem a tervezett délelőtti csapattal. Szerencsémre Farkas Gabi és Nagy Gabi kis késéssel ugyan, de befutottak a parkolóba. Nem Simsonnal, hanem egy 650-es Hondával és egy 250-es Piaggio nagyrobogóval. Így a simsonos találkozón egyedül voltam Simsonnal. Kifelé Ausztriába elég nagy tempót igyekeztem diktálni. Sikerült is egy 65-ös átlagot produkálni szembeszélben, és dombok kíséretében.
Odaértünk, "kinyitottuk a boltot", aztán megtömtük magunkat Fater féle vaddisznó- és dámszarvas pörkölttel. Gabiéknak még a délutánra dolguk akadt (Hüllőkiállítás), így ők aztán hazamentek, majd estefelé tértek vissza. Így aztán a bejárati út végén vártam Donátékat, és kitábláztam nekik az utat. Donát persze a táblát nem vette észre, kis híján tovább ment, csak a kocsiban ülő hosszú hajú egyénre (én) figyelt fel. Letették a motorokat a garázsba, kicsit felmelegedtek, majd pedig kimentünk az erdészházhoz. Itt a zalai kiskertACEek is jól laktak, majd következett az itókázással egybekötött eszmecsere. Mindeközben visszaérkeztek Gabiék is, Nagy Gabi hozta a barátosnéjét , valamint csatlakozott hozzájuk Józsi is. Nagyon sok beszélgetés és több liter folyadék fogyasztása közben beesteledett, Gabiék pedig autóba ültek, mert menniük kellett, hisz otthon várják apjukat a gyerekek. A végén (3 körül) már mindenki felment aludni, csak hárman tartottuk a frontot: Junior, Zoli, és én.  Kis idő után Zoli is elaludt (ülve), majd mi is nyugovóra tértünk. Reggel 8 órai keléssel és friss levegővel indítottuk a napot, értékeltük az estét, összepakoltunk, aztán lassan haza indultunk.
A visszaút nyugisan és műszaki hiba nélkül zajlott, mindössze Juniornak fogyott ki az Automatájából a nafta, de ezt Action pótolta számára saját benzintankjából. Bucsuban aztán megálltunk, én hazamentem, Donát pedig elkísérte a kertACEeket a Savaria Plazaig, ahonnan még 80 km állt a zalaiak előtt.

Nagyon jól éreztük magunkat a találkozó alatt, iszonyú jó hangulatban (ugyan kis létszámmal) telt az este. Örülök, hogy megismerhettem a zalaiakat és hogy ilyen jó kedvet (és pálinkát) biztosítottak számunkra.

A találkozó aranyköpései:

Action: Deni, ami kilóg hajad a bukó alól, az nem fázik?

Junior: Kérsz szendvicset Action?
Action: Bbuuu, még a végén fölszívja az alkoholt.

Junior: Action, szám szerint hány ingered van?

A Fater: Na még ebben a házban sem volt ennyi magyar beszéd.
F. Gabi: Jááá! Jáááá!

Donát "Do Not" lett.
Action napszemüveges kobra lett.

 

Köszönjük szépen az összes jelenlévőnek, hogy eljött, és nagyon jól éreztük magunkat.

Szeretettel várunk mindenkit jövőre is!

Magdics Dániel - Deni

A napot mackó jelmezben kezdtem, mivel egy Diego akció keretében medveruhában kergetőztem a kicsikkel, hogy aztán mindenki vidám legyen. Délután egykor levedlettem, majd a fél 2-es indulás előtt jócskán a parkolóba érkeztem, amit előzőleg gyülekezési helynek jelöltünk. Megdöbbentő, de senki sem várt rám, így öröm volt hallani Juniort a telefonban, hogy Actionnel már úton vannak, csak késnek, várjam meg kettejüket. Így is lett, és mivel sietnünk se kellett (nem mintha tudtunk volna), szép kényelmes tempóban motoroztunk. Az erős szembeszél akadályozni próbált minket, de nem engedtünk a csábításnak, és a Simsonokkal nyomtuk le a távot. Valamivel több, mint egy óra múlva érkeztünk meg a gróf házához, ahol Deni által fabrikált táblát tényleg nem láttam meg, annak ellenére hogy 30 centis rikító betűkkel volt rajta a nevem. Nem baj, a piros Samurai ismerős volt, benne vigyorgott Deni. Bemotoroztunk a gróf házához, ahol gyorsan megmelegítettük külső és belső szerveinket, majd a nagy sár miatt kocsival mentünk be a párszáz méterre lévő erdészházhoz.
Szétnéztünk, kajáltunk egy hatalmasat a vadpörköltből, ezúton is gratula Deni faterjának! A nagyon kevés ember miatt a versenyt nem tartottuk meg, így nálam maradtak az oklevelek,a  kupa, a flaska és a többi nyeremény. Még éppen világosban azt hiszem, visszatért a két Gabi, és még két vendég. Az este hosszúra nyúlott, remekül elvoltunk, a hangulat egyre csak erősödött. Gabiék távozása után Action nem sokáig bírta ébren, bár mentségére legyen szólva nagyon sok folyadékot juttatott szervezetébe, olyannyira, hogy Deni öltöztette fel, mikor sétálni indult. Szép sorban azért mindenki aludni tért, utolsó emlékem, hogy fél 4-kor Deniék még a fúvókák kipróbálásáról dumcsiztak az alvó matracokon. Később hárman három féle képpen horkoltak, így én leköltöztem az étkezőbe.
Reggel a tiszta égbolt és az ablakon beszűrődő csodás napfény ébresztett, a kihalt erdő, a szép táj és a havas völgy látványa hamar kikaparta az álmot a szememből. Hamar meleg lett, ami olyan másvilági volt, pulóverben sem fáztunk, mégis, mindenütt hó borította a talajt. Pár órát el is voltunk, csak így magunkban. Közben friss hegyi forrásból mostunk fogat, reggelire pedig friss hagymás, retkes, felvágottas kenyeret kaptunk. Talán fél 10 volt, mikor visszamentünk a nagy házhoz a motorokért, és kétkedve fogadtam, hogy esőnek nyoma sincs. Én évek óta legendásan, mindenhol elázok, ha motorral vagyok, de ez most valamiért elkerült. Felmálháztuk a Simsonokat, és Magyarország felé vettük az utat. Ahogy Deni is írta, nem volt műszaki problémánk, csak a benzin fogyott el a furán sokat evő Schwalbeból, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Nekem ugyan nagyon forró lett a motorom, szerintem nagyobb fúvókát rakok bele.
A határ után, Bucsuban elköszöntünk Denitől (mivel itt lakik), én pedig egy szombathelyi tankolás után ráállítottam a zalaiakat a megfelelő főútra, és hazatértem. Nemsokára alvás következett...

Elmondhatatlanul jól éreztük magunkat, és engem megdöübbentett, hogy a megyéből összesen két embert érdekelt ez a kalandtúra, összesen pedig négy klubtag jött el velünk a Nyugati Simson Napokra. Hiába volt ingyen szállás, étel, festői környezet, nyugalom, értékes díjak a versenyre, ez nem hatott meg senkit... :((

Nagy Donát - Lancelot

A képeket köszönjük: Farkas Gábornak, Kaj Istvánnak, Nagy Donátnak, Vinkó Dánielnek

A Találkozó főszervezője Magdics Dániel, segítője pedig Nagy Donát volt. Mindenekelőtt ne felejtsük el, hogy ez a túra nem jöhetett volna létre Magdics Ferdinánd, azaz az édesapám nélkül!