A Simson kismotorkerékpároknak gyári hibájuk, hogy az adattáblájukba nincsen beleírva, hogy nem krosszmotornak készültek. Ennek következtében a sok, általában tizenéves használójuk nincs tisztában azzal, hogy a kismotor gumiágyát, valamint a hátsó lengővilla sílentblokkját nem arra tervezték, hogy az egykerekezéssel, árokugratással hirtelen, kuplungolással járó terhelést elviseljék. Ennek következtében az ágyak jobboldalában, vagyis a lánckerék felőli oldalán lévő gumik elnyíródnak, majd a lánckerekek többé rendre nem futnak egy síkban, ami miatt a lánc gyakran leugrik a helyéről, esetenként könnyen el is szakadhat.
      A szakadás, vagy leugrás következtében az elszabadult lánc igyekszik kitörni a láncvédőburkolat börtönéből, és rendszerint a legdrágább, és legnehezebben beszerezhető alkatrészt, a jobboldali motorfedelet töri ripityára.

 

 

Egy hibátlan fedél.

Mivel a kiskereskedelemben ennek a pótlására készült műanyag fedél legfeljebb csak arra jó, hogy egy komolyabb szerelő röhögőgörcsöt kapjon tőle, vagy a polcán tartson egyet arra az esetre, ha meg kellene mutatni a motor tulajdonosának, hogy milyet nem szabad venni a pótlására.

 

 

A jobboldali fedélnek a legfontosabb szerepe azon kívül, hogy megakadályozza a lendkerék, és a lánc terébe a víz és a por bejutását, még tartja a kuplungbowden akasztó ágyát is. Ez a műanyag fedél esetén legföljebb addíg működik jól, amíg a motor rendesen föl nem hevül. A műanyag fedél nem vezet el elegendő hőt, valamint ha áthevül, meg is lágyul, így nem fogja meleg állapotában rendesen megtartani a kuplung-bowdent.

 

A kereskedelemben kapható kisipari, utángyártott alumínium-fedél, - "a mellett hogy mostanra elég drága (kb. 4 -5000 Ft) lett"-, még ráadásul a csúnya öntése mellé annyira pontatlan is, hogy a kilométeróra meghajtó helyes beleszerelése időben gigászi, és türelemigényét tekintve idegőrlő feladatnak számít.

 

 

Ennek figyelembevétele mellett a legtöbb esetben célszerűbb lenne az eredeti törött fedelet megjavítani.
      Ennek véghezvitelére közlök itt egy útmutatót. Az eredeti fedél megragasztásának anyagköltsége szinte mindig kevesebb, mint ezer forintba, és néhány órányi munkába kerül csak.
      A végeredmény pedig a majdnem mindig megközelítheti azt a minőséget, mintha egy eredeti fedelet vásároltunk volna 15-18 ezer forintért.

 

A következő képen, egy csúnyán összetört fedél látszik, amelynek a gazdája sajnos elvesztette a kitört darabokat is. Ennek hiányában acél-lemezből kellett pótlásokat szabni, hajlítgatni hozzá. Mielőtt a ragasztás előkészítéséhez fognánk, a felületeket alaposan tisztítsuk le.

 

A ragasztást kétkomponensű Eporapid ragasztóval kell buborékmentesen végrehajtani, úgy, hogy a ragasztó esetenként kipótolja a hiányzó darabokat is. Mivel a ragasztó nem nagyon szeret a hőtágulásnak, és összehúzódásnak kitett fémeken tartósan rajta maradi, egy (koumpund, hibrid) módszert kell alkalmazni, hogy a ragasztás végeredményben az eredeti anyagminőséget megközelítő erősségű legyen.

előkészítés a varráshoz

A következő ábrán látható módon az alumíniumot, és a pótlásra kiszabott, és méretre hajlított lemezt a bőrvarrásnál megszokott módon 2,5 mm-es lyukakkal csipkézzük körbe, a széleit kissé köszörüljük vékonyabbra, és mintha egyszerű bőrdarabok lennének egy valamilyen erős, természetes anyagból készült fonallal körbevarrjuk

 

A varrás alul kész	A varrások alul, és hátul kész

 

Jómagam a gabonaőrlemények 50 Kg-os papírzsákjához való varrófonalat használom.

 

Varrófonál.

 

Varráshoz használt tűk.

 

      A varráshoz használhatunk zsák-varrótűt, vagy olyan sebvarráshoz használatos háromszög-keresztmetszetű görbe tűt is, amilyent állatorvosok használnak seb varrásához. De akár magunk is készíthetünk egyet egy darab szögből, de varrhatunk láncöltéssel akár egy horgolótű segítségével is.

A varrás elkészítése után a furatokba cseppentsünk egy-egy csepp pillanatragasztót. Az Eporapid ragasztó ugyanis nagyon nehezen itatja át egyedül itt a fonalakat, valamint ez után a művelet után már lesz a készítményünknek akkora tartása, hogy az Eporapid ragasztóval behabarcsolt felületet elmozdulás ellen a kötés idejére elég szilárdan megtartsa.

 

Az Eporapid ragasztó (1100Ft)

 

Esetenként, ha szükséges vigyük fel két rétegben az Eporapid ragasztót, mert ha egyszer visszük fel vastagon, a fölösleg, amit a fonal, és a felület nem tart meg, úgyis lefolyik róla.

 

Az első réteg ragasztó felvitele után a fölösleg lefolyt róla.

 

A ragasztó kötésének idejére helyezzük el a munkadarabot egy meleg kályha, vagy fűtőtest közelébe. A jól összekevert kétkomponensű ragasztó melegben néhány óra alatt olyan szilárdra köt, hogy újabb hézagoló, vagy javító réteget vihetünk fel rá.

 

A második ragasztóréteg is megkötött rajta

 

A legalább 5 óra legfeljebb 24 óra kötési idő után a megkötött felületek éles új reszelővel és hántolóval előmunkálhatók, és durva, majd finom szemcsés csiszolóvászonnal utána munkálhatók. Arra ügyeljünk, hogy a csiszoláskor lehetőleg ne érjük el a fonál mélységét. A belső felületeket csak módjával szabad reszelni, csiszolni. Ne feledjük, hogy valójában a belső felület megvastagodott része adja főleg a folt, hajlítással szembeni szilárd tartását.

 

Belül csak legfeljebb annyit reszeljünk le, hogy a lánckereket, és a láncot ne érhes se el a ragasztó.	Hagyjunk a fonálnak belül vastagabb habarcsot.

 

Csiszolás után.

 

Az elkészült felületet benzinálló, esetenként hőálló festékkel festhetjük be. Ezzel a módszerrel, már javítottam meg láncfűrész letört fogantyúját, foltoztam be lyukas tartályt.
      Sok olyan helyen is kiváló tartást lehet elérni, ahol pl. A fémek esetén csak egyébként hegesztést, vagy forrasztást javasolnék, de ezt a hőhatás miatt nem lehetséges véghezvinni.

Az első réteg Hammerite ezüstmetál festék felvitele után .

 

E rögzítés kiválósága annak köszönhető, hogy a két különböző anyag különböző kedvező tulajdonságait egyesíti magában. A fonal képlékenységét, magas szakítószilárdságát, a kétkomponensű ragasztó rugalmasságát, és szívósságát, valamint víz és vegyszerállóságát.
      A következő ábrán a festetlen részek vannak kissé átpolírozva, és tiszta természetes anyagból készült ronggyal áttörölgetve. Hasonlítsuk össze az első képen lévő gyári vadonatúj fedéllel!

 

Némi szépítgetés és polírozás után

      Szerintem megérte azt a néhány órányi törődéssel elvégzett munkát. A tubusokon látszik, hogy alig fogyott el belőle 300 Ft értékű ragasztó. A hozzávaló fonal értéke kb. 40 Ft. Egy gyűszűnyi ezüstmetál festék, kiszereléstől függően legfeljebb 50 Ft-ba kerül. A fennmaradó mintegy kéttenyérnyi
csiszolóvászonnal együtt is kijön az alapanyagköltség 500 Ft-ból.
      A dokumentum végén látható nagyon széttöredezett, és hiányos fedél megjavítása sem tartott meg egész nap, bár kezdők számára eleinte csak egyszerűbb problémák megoldását javaslom.

 

A példának okáért azért ezt a feladatmegoldást szeretném másokkal megosztani, mert a saját műhelyemben ebből a feladatfajtából az elmúlt néhány év során vagy egy tucatot kellet ragasztani, míg a többi kéttucat mind különféle egyedi eset volt. Ezért úgy gondoltam, hogy mivel ez a probléma igen gyakran előfordul, a javítási módszer ismeretéből sokan mások is profitálhatnak.
      Még egy jó tanács, ha a lánckerék fogait oldalról hegyesre köszörüljük, sokkal nehezebben tud a fogtető a lánc peremére kapni, és szinte egyeltalán nem tudja a láncot többé ledobni, még akkor sem, ha a lánckerekek síkban futása némi kívánnivalót hagyna maga után.

 

Egy másik fedél törötten.	Teljesen kijavítva.

 

A cikket írta:	Szerkesztette, és meg "html-te"
Füstös József	Horváth Miklós